Hungarológiai Közlemények

FRAZÉMÁK AZONOSÍTÁSA TÖRTÉNETI SZÖVEGEKBEN

2025-11-06T19:14:19+00:00

A frazémák összegyűjtése régi szövegekből olyan különleges módszereket és eljárásmódokat kíván meg, amelyek – legalábbbis részben – különböznek a mai élő nyelvekben használt frazémák vizsgálatától. Kidolgozhatók azonban fogódzók frazémáknak történeti szövegekben való azonosítására is. A tanulmány ezeket próbálja röviden felvázolni. A kutató anyanyelvi kompetenciája mellett ilyenek lehetnek annak fokozatosan kialakítható nyelvtörténeti pótkompetenciája, továbbá annak frazeológiai ismeretei és kompetenciája. Erős bizonyító erővel rendelkeznek a szövegben megjelenő metanyelvi utalások vagy az egységek szerkezeti jellegzetességei (például ikerformulák). Segíthetnek még a szövegbeli unikális komponensek is, vagy a szószerkezetek bizonyos morfológiai jellegzetességei. További bizonyíték lehet még a kontextussal inkompatibilis komponensek megjelenése a kifejezésben, esetleg egyes kifejezések többszöri előfordulása, illetve régi nyelvtanokban, szólásgyűjteményekben való adatolhatósága.

TULAJDONNÉVI KOMPONENSEKET TARTALMAZÓ FRAZEOLÓGIAI EGYSÉGEK MEGFELELTETHETŐSÉGE A SZERBBEN

2025-11-06T19:13:32+00:00

A frazeológiai egységek ekvivalenciájának problémája önmagában is elég sok gondot okoz a nyelvtanulóknak és fordítóknak, s ez hatványozottabban érvényes azokra az idiómákra, amelyek sajátos komponenseket tartalmaznak. A kétnyelvű magyar-szerb frazémaszótáron dolgozva a legtöbb fejtörést areáliákat, kultúrszavakat, alogizmusokat, unikális elemeket és a tulajdonnévi komponenseket tartalmazó esetek képezték. A magyar frazémákban többféle tulajdonnevek fordulnak elő: személy-, és földrajzi nevek, irodalmi művek címei, s vannak köztük idegen eredetűek is. A tanulmány ezeket veszi számba különös tekintettel arra, hogy milyen megoldások állnak a rendelkezésünkre a szerb nyelvű megfeleltetéseik során.

A HINDI ÉS A SZANSZKRIT EREDETŰ ROMANI KÖLCSÖNZÉSEK VIZSGÁLATÁNAK ELMÉLETI ASPEKTUSAI

2025-11-06T19:15:02+00:00

A tanulmány a hindi és szanszkrit eredetű romani jövevényszavak beillesztésének elméleti és gyakorlati aspektusait vizsgálja, különös tekintettel a romanit érintő hindista-szanszkritista nyelvújítás problémáira. A kutatás áttekinti a romani nyelv lexikai bővítésének különböző stratégiáit – a helyi nyelvekből történő kölcsönzést, a belső szóalkotást, az internacionalizmusok beépítését és a hindista-szanszkritista megközelítést. Az eredmények azt mutatják, hogy a hindi és szanszkrit elemek mesterséges integrációja nem épít természetes nyelvi folytonosságra, következetlen és fonológiailag/morfológiailag rendszertelen. Az új lexikai elemek kiválasztása véletlenszerű, a beszélőközösségek részvétele a folyamatban pedig elhanyagolható. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy az ilyen típusú nyelvújítás nem támogatja a romani nyelv fenntarthatóságát, inkább nyelvi és társadalmi szakadékokat hoz létre. A romani nyelvújításnak hatékonysága érdekében a nyelvi tervezésnek a nyelvi kompetenciára, a beszélőközösségek aktív részvételére és nyelvi autonómiájára kell épülnie.

TEMESVÁR MULTIKULTURALITÁSA A KULTURÁLIS FŐVÁROS TÜKRÉBEN ONLINE MEGJELENÍTÉSBEN

2025-11-06T19:15:25+00:00

2023-ban Temesvár Európa kulturális fővárosa volt. A városi pályázat két kulcsszava a fény és a multikulturalitás. Nyelvi tájképkutatással vizsgáltuk, miként jelenik meg a multikulturalitás a projekt során. Arra kerestük a választ, hogy (a) milyen etnikai, vallási, nyelvi és egyéb egymásmellettiségre utaló kifejezőeszközöket találunk a kulturális főváros programsorozat rendezvényeiben, ezek megjelenítéseiben (plakát, média, honlap stb.)? (b) Hogyan jelennek meg a nyelvi tájképelemek a programsorozatban? (c) Azoknak a városrészeknek, ahol az EKF-programok zajlanak, a nyelvi tájképe mi módon tükrözi a település sokat hirdetett multikulturalitását? (d) Tükrözi-e, és hogyan a programsorozat online megjelenítése a multikulturalitást? Elméleti megközelítésünk egyrészt szemiotikai, másrészt szociolingvisztikai keretű. A dolgozat ennek a kutatásnak az eredményeit mutatja be.

NYELV ÉS TÉR EGY BUDAPESTI OLASZ KÉT TANÍTÁSI NYELVŰ GIMNÁZIUMBAN

2025-11-06T19:15:55+00:00

A nyelv és a tér viszonyrendszerét a legkülönfélébb aspektusokból vizsgáló kutatások egyik fontos irányzata a nyelvitájkép-kutatás, melynek kitüntetett terepe az oktatási tevékenységet végző közösségek fizikai tere, azaz az iskola. Az iskolaépületek falain elhelyezett verbális jelek megléte, sokasága vagy éppen hiánya, esetleg ezeknek a digitális térbe való költözése sok érdekes információt közvetít az iskolai közösségek belső dinamikáiról, a tanárok és diákok kommunikációs stratégiáiról és általánosságban az oktatási tevékenységekről. Tanulmányunk az iskolai nyelvitájkép-elemzés egyik speciális módszerének, Szabó (2016) idegenvezetői technikájának segítségével enged bepillantást egy budapesti olasz-magyar két tanítási nyelvű gimnázium mindennapjaiba és a kihelyezett verbális jeleken keresztül a tanári kar módszertani attitűdjeibe. A kutatást 2024 tavaszán és őszén két fázisban végeztük; első alkalommal a gimnázium egyik fiatal olasztanárával készítettünk interjút, a második beszélgetést pedig az iskola olasz tagozatát irányító intézményvezető-helyettesével rögzítettük. Az interjúk szövegének és a helyszínen készített fényképeknek az elemzése nyomán igazolódott hipotézisünk, mely szerint a magyarországi középiskolák kevéssé aknázzák ki azokat a nyelvi/módszertani lehetőségeket, melyek az iskolai nyelvi tájképben mint nyelvtanítási/tanulási lehetőségben rejlenek.

A NYELVJÁRÁSI BESZÉDRŐL ÉS BESZÉLŐRŐL ALKOTOTT ELKÉPZELÉSEK A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓBAN

2025-11-06T19:16:23+00:00

A tanulmány a Nyelvi vélekedések Szegeden és környékén. Perceptuális dialektológiai vizsgálat című kutatás szülők korcsoportjába tartozó adatközlőkkel készült szociolingvisztikai interjúkat elemzi. A huszonnégy fő három különböző településen, Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Balástyán él. A tanulmány a népi nyelvészet elméletét alapul véve azt vizsgálja, mit gondolnak az adatközlők arról, hogy mi a nyelvjárás, mi jellemzi, kik beszélik, hol beszélnek tájszólásban, illetőleg van-e különbség fiatalok és idősek beszéde között. Mindhárom településen élők szerint inkább az idősek beszélnek nyelvjárásban, de míg Szegeden úgy vélik az adatközlők, hogy inkább a környező falvakban élőkre jellemző a nyelvjárás használata, valamint az alacsonyabb végzettséggel kapcsolják össze, addig Hódmezővásárhelyen és Balástyán a fiatalabb korcsoportba tartozókhoz is kötik, és többségük szerint iskolai végzettséggel kevéssé vagy egyáltalán nem függ össze a nyelvjárás használata.

DÉL-ALFÖLDI TANÍTÓK METANYELVI NÉZETEI A NYELVJÁRÁSI BESZÉDRŐL

2025-11-06T19:16:50+00:00

Az esettanulmány a Nyelvi vélekedések mintázatai Szegeden és környékén – Perceptuális dialektológiai vizsgálat projekt keretében végzett kutatás részeredményét mutatja be. Az elemzés helyszíne a Szeged környéki nyelvjárás területén (Magyarország) található Balástya. A vizsgálat adatközlői csoportját öt alsó tagozaton tanító pedagógus alkotja, az adatgyűj- tést nagyjából egyórás strukturált szociolingvisztikai interjúk szolgálták. Az elemzésben az adatközlőknek a helyi nyelvjárással kapcsolatos metanyelvi nézeteit elemzem abból a szempontból, hogy véleményük szerint Beszélhet-e a tanító/tanár tájszólásban az órán? A kérdéskör vizsgálatát azért tartom rendkívül fontosnak, mert több kutatás bizonyítja: az iskolakezdés időszakában jelentősen formálódnak a hatévesek metanyelvi nézetei az isko- lai környezetben. A válaszok elemzése azt mutatja, hogy a) nincs egységes viszonyulásuk ehhez a problémakörhöz; b) nincs közöttük olyan, aki a pedagógus nyelvjárási beszédét korlátozások nélkül elfogadhatónak tartaná a tanórán. A megkérdezettek különféle tipikus érvekkel támasztják alá véleményüket: 1) az írás, olvasás nyelve nem a nyelvjárás; 2) a tankönyvek nyelve sem mutat nyelvjárási jegyeket; 3) eltérőnyelvjárási környezetből származó diákok nem értenék meg a pedagógust.

NYELVI IDEOLÓGIÁK MŰKÖDÉS KÖZBEN

2025-11-06T19:17:18+00:00

A tanulmány a Nyelvi vélekedések mintázatai Szegeden és környékén – Perceptuális dialektológiai vizsgálat című NKFIH kutatás keretében tíz szegedi általános iskolai pedagógussal készített interjú példáinak elemzésén keresztül mutatja be a nyelvi ideológiák működését. A pedagógusok – bár magukat a nyelvhasználat tekintetében többnyire megengedőnek vallották, s a tájszólást kincsnek, értéknek tekintették – néhány konkrét, nyelvjárásinak is tekinthető jelenséggel kapcsolatban zömében mégis a nyelvi standardizmust képviselték és adták tovább. Emellett azonban a necesszizmus, elegantizmus, perfekcionizmus, damnificizmus, doktizmus, mentalizmus és defektivizmus is megjelent a vélekedéseikben. További érdekes adalék, hogy e nyelvi ideológiák környezetében gyakoriak voltak a diskurzusjelölők is, amelyeket az adatközlők arculatóvásra használtak, ugyanis a véleményüket igyekeztek velük tompítani.

NYOLCADIK OSZTÁLYOS TANULÓK NYELVI VÉLEKEDÉSEI SZEGEDEN ÉS KÖRNYÉKÉN

2025-11-06T19:17:48+00:00

A dolgozat a jelenleg is zajló Nyelvi vélekedések mintázatai Szegeden és környékén – Perceptuális dialektológiai vizsgálat című kutatás egyik részkérdéskörére koncentrál. A vizsgálat során a dél-alföldi nyelvjárási régióban, három település egy-egy általános iskolájának diákjaival, pedagógusaival, valamint szülőkkel és nagyszülőkkel készítettünk strukturált szociolingvisztikai interjúkat. Jelen írás azt kívánja bemutatni, hogy a nyolcadik osztályos tanulók milyen vélekedésekkel rendelkeznek az ö-ző nyelvjárással kapcsolatban: elfogadhatónak tartják-e a nem standard változat használatát a különböző helyszíneken, zavaró-e számukra; ha beszélik, szokták-e kerülni valamilyen helyzetben bármilyen okból kifolyólag; mit gondolnak a nyelvjárás jövőjéről; sajnálnák-e, ha eltűnne; és véleményük szerint a megmaradásában ők maguk be tudnak-e bármilyen szerepet tölteni.

A SZEGEDI NYELVJÁRÁS VIZSGÁLATA EGY CSALÁDON BELÜL

2025-11-06T19:18:07+00:00

A tanulmány a Szeged és környékén jellemző ö-ző nyelvjárás használatát és az ahhoz kapcsolódó nyelvhasználati attitűdöket vizsgálja. A kutatás kvalitatív módszereken alapul, négy szegedi családtaggal készített interjúra építve. Az eredmények azt mutatják, hogy míg a fiatalabb generáció tagjai ritkábban használják az ö-ző nyelvváltozatot, annak megítélése körükben pozitívabb, mint az idősebbek esetében. Emellett a tanulmány elemzi a közoktatás szerepét a nyelvjárások percepciójában: az iskolai uniformizálás és a standard nyelvváltozat hangsúlyozása sok esetben negatív hatással van a nyelvjárási formák fenntartására. A vizsgálat továbbá rávilágít arra, hogy a nyelvjárásokkal szembeni attitűdök akár egy családon belül is jelentős eltéréseket mutathatnak, ami releváns szempontot jelenthet a pedagógiai szemlélet formálásában.

A MAGYAR ÉS SZERB OKTATÁSI TERMINUSOK MEGFELELTETÉSÉNEK NYELVI ÉS TÁRSADALMI VONATKOZÁSAI

2025-11-06T19:09:59+00:00

Kutatásunk a Termini és az MTA oktatásterminológiai projektjének (MTA TMNP2023-1/2023.) alapján készült. Számba vettük a magyar–szerb viszonylatban készülő terminológiai szótárrészben megjelenő szerb ekvivalensek forrásnyelvi (magyar) elemhez való viszonyát. A megfeleltetés számos esetben nehézségbe ütközik, az okok lehetnek nyelviek és/vagy társadalmiak. Megfelelő példa arra, amikor a fordítás, vagyis az ekvivalens meghatározása nyelvi nehézségekbe ütközik, az értesítendő hozzátartozó terminus, amelynek a szerbben csak hasonló jelentésű, továbbá analitikus szerkezetű formája található meg: srodnik koga treba obavestiti. Az említett példa esetében a társadalmi-nyelvi különbségek is megfigyelhetők, hiszen a szerbiai oktatási terminológiában nem jelenik meg kompakt terminusként a forrásnyelvi elem. Ugyanakkor a magyar oktatásterminológiai korpusz is, amely a Közoktatási Törvény szövege alapján készült, tartalmaz olyan formailag szakszónak tűnő elemeket, amelyek jelentése a társadalmi térben nehezen beazonosítható.

A KÖZMONDÁSOK ISMERETE A VAJDASÁGI MAGYAR TANNYELVŰ KÖZÉPISKOLÁSOK KÖRÉBEN

2025-11-06T19:19:24+00:00

A tanulmány a vajdasági magyar tannyelvű harmadikos középiskolások közmondásismeretét és azokhoz kapcsolódó attitűdjét vizsgálja. A kutatás célja annak feltárása, hogy a diákok milyen mértékben ismerik és értelmezik a közmondásokat, milyen forrásokból sajátítják el ezeket, és hogyan viszonyulnak hozzájuk. A kutatás kérdőíves adatgyűjtésen alapul, amely kvantitatív és kvalitatív módszerekkel elemzi a diákok közmondásismeretét és attitűdjét. A kérdőív négy fő részbe szerveződik: attitűdvizsgálat ellentétpárok segítségével, a közmondások jelentésének ismerete, hiányos közmondások kiegészítése, valamint a spontán felidézett közmondások. A minta kialakítása során fontos szempont volt a vajdasági tömb- és szórványközösségek felmérése, lehetővé téve a két csoport összehasonlítását. A kutatás előkészítő szakaszában kontrollvizsgálat zajlott, amely biztosította a kérdések megfelelő kalibrálását és a vizsgálati módszer optimalizálását.