Hungarológiai Közlemények

VILÁGOK HARCA: TUDOMÁNYFIKCIÓ ÉS AZ ELBESZÉLÉS SZABÁLYAI

2025-07-27T18:05:55+00:00

A narratív műalkotások által létrehozott fiktív univerzumokban elsődleges fontosságú kérdés a technológiai konzisztencia: az a szabályrendszer, amely meghatározza, hogy az adott világban milyen eszközök alkalmazhatók például helyváltoztatásra, hírek továbbítására, ellenfelek legyőzésére vagy akár az életfunkciók fenntartására. Ezek a szabályok a realisztikus valóságábrázolást elhagyó műfajok (például mese, fantasy, sci-fi) között igen különbözőek lehetnek, de a következetesség mindenkor elvárható. A használt (valós vagy fiktív) technológiák messzemenően meghatározzák a lehetséges cselekményfordulatokat is. A logikai inkonzisztencia szempontjából legnagyobb veszélyt rejtő technológiai fikció az időutazás megengedése: ez a lehetőség a meghozott döntések visszafordíthatatlanságának általános szabályát, azaz a narráció tragikai potenciálját függeszti fel – de egyúttal remek lehetőségeket nyit meg a szatíra számára.

NEOAVANTGÁRD ALKOTÓNŐK ÉS (KÉPZELETBELI) SZÁMÍTÓGÉPEIK A MAGYAR MŰHELY KÖRÉBEN

2025-07-27T17:59:17+00:00

A neoavantgárd egyik legfontosabb és megkülönböztető jellegzetessége az intermedialitás, ami nemcsak a szó és a kép, illetve a szó és a film egymásba hatolását, kereszteződését és közöttiségét jelenti, hanem olyan dimenziók megnyitását is, amelyek a számítástechnika belépése előtt nem léteztek ebben a térben: a számítógép dinamikus, interaktív és rugalmas médium, amely a művészek számára új lehetőségek egész sorát kínálja. A tanulmány az egyik legjelentősebb neoavantgárd folyóirat, a Magyar Műhely kiemelkedő női alkotóinak, Molnár Vera képzőművésznek és Molnár Katalin költő-író-performernek az életművében a komputerelvű algoritmikus műszervezés koncepcióját és megvalósulását vizsgálja.

TELEFONOS TÖRTÉNETEK, MOTÍVUMOK A MAGYAR IRODALOMBAN

2025-07-27T18:04:51+00:00

A 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata körül tömörülő alkotók három nemzedéke a magyar irodalom nyugati szintre emelése mellett a városi polgári kultúra kialakulásának is részese. A nyugati irodalom legfrissebb törekvéseinek a közvetítése, megélése mellett aktív, jelen levő részesei az urbanizálódó főváros arculatváltásának, többek között műszaki, technikai fejlesztésének/fejlődésének is. A korszerűsödő életmód életviteli, közlekedési és kommunikációs újításaival, eszközeivel nemcsak magánemberként élnek, világképüket, művészetüket, próza- és versszövegeiket is gazdagítják. A nyugatos költők verseinek gyakori motívuma a távbeszélő. A munka célja a Nyugat költőinek, prózaíróinak a szövegein keresztül elérhető budapesti „telefonos kultúra”, telefonhasználat jellemzőinek a megismerése.

KÖZÖSSÉGI IRODALOM

2025-07-27T18:11:29+00:00

A tanulmány azt vizsgálja, milyen hatást gyakorolt a Facebook a magyar irodalomra, az irodalmi közéletre. A közösségi média azonnali visszacsatolást nyújt, gyors információáramlást biztosít, valamint fórumot a viták, szakmai beszélgetések számára. Hozzájárul ugyanakkor írói karrierek indulásához, alakulásához, új karriermintázatok megjelenéséhez. Az alkotás szempontjából ugyanakkor mediális váltást jelent, hiszen egy Facebookon közölt irodalmi szöveg másféle sajátosságokkal rendelkezik, mint az, ami kizárólag nyomtatásban jelenik meg.

BEKEZDÉSEK A BETEGSÉG NARRATÍVÁINAK ELMÉLETEIRŐL

2025-07-27T18:12:56+00:00

A dolgozat a betegség jelenségével, illetve a betegség irodalmi, filozófiai, társadalomtudományi szempontú feldolgozásával foglalkozik: igyekszik átfogó képet adni arról, hogyan vélekednek a betegség jelenségéről a különböző tudományterületeken, miként értelmezik a betegségről szóló narratívákat. Az irodalmi műveket, amelyekben a betegség bármilyen módon jelen van, érdemes szétválasztani betegségirodalomra és betegségtematizáló irodalomra. A betegségirodalom betegségábrázolása jobb szó híján inkább eszköz, a betegségtematizáló irodalomban a betegség leginkább célként van jelen, maga a betegség szervezi a művet.

INNOVATÍV GYÓGYMÓDOK ÉS ORVOSTECHNIKAI ESZKÖZÖK AZ IRODALMI DISKURZUSBAN

2025-07-27T18:15:46+00:00

A 20. században az orvostudomány területén hatalmas fejlődés mutatkozott, egzakt tudománnyá vált, s felfedezéseit a széles néptömegeknél is alkalmazni kezdték. Az orvostudományok és a műszaki tudományok határterületén megjelent az orvostechnika, amely az egészségügyi ellátó intézmények modern kihívásoknak megfelelő üzemeltetését teszi lehetővé. A betegségek és a gyógyítás különböző formái az irodalmi művekben is tematizálódtak. A tanulmány két betegségnarratíva, Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül és Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló, valamint Szeifert Natália Örökpanoráma című regényében vizsgálja a korban innovatívnak számító kezelési módok, gyógyászati és orvostechnikai eszközök megjelenítését. Karinthy és Esterházy szövege a betegség kialakulásának és kezelésének dokumentumai is, részletesen beszámolnak a tünetekről, a kóros állapot miatt megváltozott életműködésről, elváltozásokról, a diagnosztikai eljárásokról, orvostechnikai eszközökről és kezelési módokról. Az Örökpanoráma a századforduló nagy kutatását, a humángenóm-projektet tematizálja.

MICÉLIUMSZÁLAK ÁLTAL MOZGATOTT MARIONETTSZÍNHÁZ

2025-07-27T18:16:59+00:00

Sepsi László 2021-ben megjelent Termőtestek című spekulatív hibrid regénye abba a különös helyzetbe hozza olvasóját, hogy kénytelen legyen megkérdőjelezni saját emberi pozíciójából fakadó perspektíváját azáltal, hogy cselekménye szubverzív módon jeleníti meg humán és nonhumán szereplők egymásra hatását, a történet és az általuk lakott város alakulását. A tanulmány ezeknek a transzgresszióknak a működését vizsgálva foglalkozik aregénynek azokkal az aspektusaival, amelyek rezonálnak a kortárs poszthumán és ökogótika által felvetett jelenségekre, és megpróbálja elhelyezni ezeknek a filozófiai, kultúraelméleti irányzatoknak egy-egy kiemelt gondolatkörében.

„...LEHET-E SOMBORBAN FILMET CSINÁLNI?”

2025-07-27T18:18:20+00:00

Bosnyák Ernő 1906-ban kezd filmeket vetíteni Zomborban. Mozija óriási hatást gyakorol a helyiek kulturális életére, hiszen hamarosan a kor legnépszerűbb némafilmjeit láthatják városukban. Az első világháborút követően a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság hatóságai nem engedélyezik a magyar és német nyelvű hivatásos színjátszást az országban, ezért erőre kap az amatőr színjátszó mozgalom. Az első magyar nyelvű produkciót az új államban a zombori Műkedvelő Zenekar színjátszói adják elő 1918 őszén. A húszas évek közepéig társulatuk nemcsak számos filmes vonatkozású előadást mutat be, de szorosan együtt is működnek Bosnyákkal, szerepet vállalnak alkotásaiban. A zombori filmes fennmaradt művei azért is felbecsülhetetlen értékűek, mert az azokban megjelenő műkedvelő színészek mimikája és gesztusai alapján rekonstruálhatóak a korabeli színpadi játéktechnikák megoldásai.

AZ INTERTEXTUALITÁS ALAKZATAI

2025-07-27T18:19:39+00:00

A tanulmány szerzője az összehasonlító stilisztika módszerével veti egybe Jókai Mór és Vörösmarty Mihály azonos című versét. A Liszt Ferenchez című vers vizsgálata során a szerző a szövegkohezív funkciójú alakzatokat helyezi az elemzés fókuszába mindkét szövegben. Részletesebben a szubjekció, az aposztrofé, az ellentét, az ismétlés és a fokozás alakzatainak jelentésképző funkcióját vizsgálja a funkcionális stilisztika elemzési módszerével. Az össze- hasonlító stíluselemzés nem új keletű tudományos stíluselemzési módszer. Szikszainé Nagy Irma Intertextuális tükrök című munkájában utal arra, hogy már Goethe 1872-ben felvetette az összehasonlító tudományág szükségességét az irodalomban (Szikszainé Nagy 2021, 18).

KOREFERENCIÁLIS ELEMEK A BESZÉLT NYELVI ÉLETTÖRTÉNETEKBEN

2025-07-27T18:20:46+00:00

A dolgozat a vajdasági magyar nők beszélt nyelvi élettörténeteiben megjelenő koreferencia jellemzőit tanulmányozza kognitív szövegtani keretben. A koreferencia fogalmának rövid áttekintése után az élettörténetekben megjelenő koreferenciális elemek jellemzőit, típusait vizsgálja, a sematikus fogalommal kifejezett koreferenciát állítva az elemzés középpontjába. Mivel az élettörténetek a perszonális narráció típusát képviselik, vagyis a szövegek alkotója az E/1. személyű elbeszélő, kiemelt hangsúlyt kap az E/1. koreferencia jellemzőinek vizsgálata, kapcsolatba hozva a szövegtopik és szövegfókusz fogalmakkal. A dolgozat érinti a koreferenciális elemek és a nézőpont közötti összefüggést is.

EGY VAJDASÁGI MAGYAR ÉNEKESNŐ KIEJTÉSÉNEK MEGÍTÉLÉSE SZÜLŐFÖLDJÉN

2025-07-27T18:21:56+00:00

Kutatásunk módszertanát tekintve a perceptuális dialektológia eredményeire és gyakorlatára épít, melynek központi kérdése, hogyan viszonyulnak a hétköznapi beszélők a nyelvi sokféleséghez és a nyelvi változáshoz, illetőleg hogy milyen mértékben tudatosul bennük anyanyelvük heterogenitása és változása. Kutatásunk fő kérdése, hogy történt-e változás a vajdasági énekesnő kiejtésében azután, hogy médiaszereplővé és híres előadóvá vált Magyarországon – egy nagyjából tíz évet átfogó időszakot vizsgálunk. Vizsgálatunk módszertani újdonsága, hogy nem fonetikai mérésekkel válaszoljuk meg a fenti kérdést, hanem hétköznapi kishegyesi beszélők nyelvi ítéleteire alapozzuk megállapításainkat. Az ő véleményükre hagyatkozunk például azzal kapcsolatban, hogy egy-egy felvételen kishegyesi vagy standard módon ejti-e Rúzsa Magdolna a magánhangzókat. Továbbá azt is vizsgáljuk, hogy az előadó beszédében bekövetkezett változások milyen mértékben tudatosulnak a helyi nyelvjárás beszélőiben, és ők maguk miképpen reagálnak a változásra, hogyan értékelik azt. Arra is rákérdezünk, adatközlőink hogyan és milyen mértékben kapcsolják össze gondolkodásukban a településre jellemző ejtésmódot a helyi identitással: mennyire értékelik a szolidaritás megsértésének az énekesnő kiejtésének megváltozását.