AREAL EUROPEANNESS OF THE HUNGARIAN LANGUAGE
Abstract
At the time of the conquest of their homeland in the Carpathian Basin the Hungarian speaking community settled among people speaking Indo-European languages. In order to survive, Hungarian had to adjust so as to align with the Indo-European languages. It adopted a great number of words from Latin, German and Slavic languages. It was not only the Indo-European languages which influenced Hungarian but Hungarian also had an impact on them. It had a particularly strong influence on Bunjevac and Rusyn (Ruthenian). Hungarian can be classified among the Danubian language alliance from the areal typological perspective, since it has been shaped in a continuous relationship with the Indo-European languages. The system of the Hungarian language combines its traditional elements with Indo-European patterns. Appositional adverbs with an attributive function and relative clauses with attributive function are considered to be Indo-European patterns. Futurity by circumlocution and the replacement of the potential or permission form expressed by the suffix -hat/-het by the verb tud (may/can) and the infinitive, are also evidence of Indo-European influence. The relationship between Hungarian and the Indo-European languages was also affected by the fact that due to assimilation, many speakers of German and Slavic origin acquired the Hungarian language. Indo-European influences on the structure of Hungarian were not as substantial as to turn Hungarian into an Indo-European language.
References
Balázs János. 1983. Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei. In Areális nyelvészeti tanulmányok. 7–112. Budapest: Tankönyvkiadó Vállalat.
Bárczi Géza. 1932. A „pesti nyelv”. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság.
Décsy Gyula. 1973. Die linguistische Struktur Europas. Vergangenheit – Gegenwart –Zukunft. Wiesbaden: Harrassowitz.
Fludorovits Jolán. 1937. A magyar nyelv latin jövevényszavai. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.
Fodor István. 1984. Van-e a Dunatájnak egységes nyelvi alkata? Magyar Nyelv 80 (1–2): 36–47, 177–186.
Győrffy István. 1939. A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Budapest: Egyetemi Néprajzi Intézet.
Kálmán Béla. 1981. A magyar nyelv európaisága. Magyar Nyelv 77 (2): 129–136.
László Gyula. 1978. A „kettős honfoglalás”. Budapest: Magvető Könyvkiadó.
Madách Imre. 2005. Az ember tragédiája. Szentendre: Mercator Stúdió.
Molnár Csikós László. 1980. A jelzői értékű hátravetett határozós, a vonatkozó és a melléknévi igeneves szerkezetek használata a jugoszláviai magyar köznyelvben.Újvidék: Hungarológiai Közlemények 12 (44): 59–87.
Molnár Csikós László. 1997. Mennyire vált európaivá a magyar nyelv? Híd 61 (5): 358–366.
Molnár Csikós László. 2000. Magyar eredetű igék a bunyevácok nyelvében. Újvidéki Rádió, Nyelvművelő jegyzetek, december 2.
Molnár Csikós László. 2001. Magyar igék a kárpátukránban. Újvidéki Rádió, Nyelvművelő jegyzetek, február 17.
Pusztay János. 2003. Közép-Európa: nyelvi konvergenciatáj. Fejezetek a nyelvi egységesülésvizsgálatához. Szombathely: Dissertationes Savariensis 30.
Skalička, Vladimír. 1968. Zum Problem des Donausprachbunde. Ural-altaische Jahrbücher 40: 3–9.
Szűcs Tibor. 2013. A magyar nyelv és kultúra areális helye Európában, Hungarológiai Évkönyv 14: 226–234.
Szvatkó Pál. 1938. Indogermán magyarok. Apolló 4 (1–2): 7–34.
Zaicz Gábor, főszerk. 2006. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta Kiadó.