ROMÁNECZ MIHÁLY PANCSOVAI ÉVEI (1880–1899)

Absztrakt

A Máramaros megyében született Románecz Mihály a magyar nyelv és irodalomtörténet, a horvát-szerb nyelv és irodalomtörténet, valamint a történelem tanáraként 1880 és 1899 között közel két évtizedet töltött a pancsovai főgimnáziumban, ám iskolai teendői mellett a közművelődési munkából is kivette a részét. Az al-dunai városban ugyanis – a közelmúltban polgáriasított katonai határőrvidék cs. és kir. fegyelme után – a XIX. század utolsó évtizedeiben érkezett el a polgári intézményteremtés kora. A fővárosból kihelyezett tudósokra: Tordai György főgimnáziumi igazgatóra, a földrajz és a történelem tanárára, Fináczy Ernő bölcsésztudorra, a görög és latin filológia tanárára, Vizoly Zakariásra, a német nyelv és irodalomtörténet, valamint a latin nyelvészet tanárára, Wigand Jánosra, a magyar és német nyelv és irodalomtörténet tanárára és Erdős József református lelkészre, hitoktatóra várt a feladat, hogy a magyarok, németek és szerbek lakta városnak polgári arculatot adjon. Kényes, olykor megoldhatatlan feladat volt meghonosítani a magyar közigazgatás intézményeit, eredményeket csak úgy lehetett elérni, ha lélekben idomultak a táj szelleméhez. Románecz Mihály szerb nyelvtankönyvet írt a diákjai számára, amellett szerb hősi énekeket és történeti munkákat fordított, hogy felhívja a figyelmet az évszázadok óta együtt élő kultúrák közös értékeire. Középiskolai tanárként a magyar nyelv és irodalom oktatása volt a feladata, a múltból merített példákkal azonban az ifjú nemzedékek számára megmutatta a századforduló szellemi építkezésének humánus lehetőségeit.