UTAZÁS BÉCSBE – A SAJÁT ÉS A MÁSIK IDEGENSÉGE

Absztrakt

Péterfy Gergely Kitömött barbár című, 2014-ben megjelent regénye Kazinczy Ferenc barátságát beszéli el a rabszolgasorból kora egyik legműveltebb elméjévé emelkedett bécsi színes bőrű szabadkőművessel, Angelo Solimannal. A cselekmény kerete egy utazás: Kazinczy özvegye, Török Sophie, miután az 1831-es kolerajárvány áldozatául esett férjét eltemette, a császárvárosba megy, hogy a Természettudományi Múzeum tetőterében megtekintse az illuminátor-nyelvújító eszmetársának, Angelo Solimannak a kitömött testét. Az utazás mint sajátos beavatódás egyike a regényben megjelenő számos szabadkőműves jelképnek. A külső út a szellemi megvilágosodásé is, melynek során a belső monológot mondó nő saját – és a férje által közvetített – emlékeinek a felidézése olyan XVIII. századi dilemmák átgondolását kínálja az olvasónak, melyek máig aktuálisak, mint haladás és erkölcs; idegen és saját; reform és forradalom; felvilágosodás és elmaradottság; hazafiság és elidegenedés; barbárság és kifinomultság.