NÉV – IRODALMI/ÍRÓI NÉVADÁS – SZEMANTIKAI TÁVLATNYITÁS

Absztrakt

A személynévvizsgálat lehetővé teszi a vonások komplexumának megértését, azt, amelyet egyetlen nominális elem helyettesít. Roland Barthes szerint, amit többé nem lehet leírni, az a Tulajdonnév. A dolgozat kétirányú vizsgálatot tartalmaz, a vajdasági magyar személynévhasználat nyelvészeti és irodalomtudományi nézőpontjait emeli ki. A nyelvészeti szempontú kutatás a névadás attitűdjeit, motivációját, a nyelvek kontaktusát, illetve ennek névadásra gyakorolt hatását elemzi. A vajdasági magyar személynévkorpusz nyelvi vizsgálata kiterjed a néveredet, a hangalak, valamint a név alkotóelemeinek elemzésére. A kutatás tárgya továbbá a vajdasági magyar irodalomban megnyitható tulajdonnév-diskurzus, illetve a tulajdonnév elkülöníthetőségének elméleti problémája is. A figyelem kiterjed a címben előforduló tulajdonnevek, az irodalmi/írói névadás, az intertextuális és intermediális minták, a mitológiai aspektusok, a beszélő nevek, név és identitás, illetőleg az önéletrajzi vonatkozások és a kulturális kontextus vizsgálatára. Vajdaság mint többkultúrájú tér a nyelvek kontaktusának a hatását is feltételezi az írói/irodalmi névadásban. Az írói névadás stilisztikai érdekű problematika is, így a névhangulat, a név esztétikai és metaforikus vonatkozásai, atmoszférateremtő szerepe a műben egyaránt releváns szempontok. А vizsgálat főként a kortárs vajdasági magyar irodalom konkrét anyagára, a korpusz nyelvi kérdéseire összpontosít.