RÓMAI TOPONIMÁK A MAGYAR NYELVŰ ÚTIKÖNYVEKBEN

András LUKÁCS

doi:10.19090/hk.2016.1.58-74

András LUKÁCS Budapesti Gazdasági Egyetem, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar, Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszék, Budapest, Magyarország

DOI: https://doi.org/10.19090/hk.2016.1.58-74

Kulcsszavak: útikönyv, toponimák, római, magyar

Absztrakt

A külföldi desztinációkat bemutató útikönyveink nélkülözhetetlen elemei az idegen denotátumra vonatkozó toponimák. A tanulmány a földrajzi elnevezések egy különleges csoportját, az Örök Városhoz tartozó toponimákat vizsgálja magyar nyelvű útikönyvekben. E földrajzi elnevezések különlegességét az adja, hogy mind a latin, mind az olasz nyelvű alakok eredetinek tekinthetők, továbbá egy részüknek több konvencionális magyar elnevezése is létezik, így felmerül a kérdés, hogy milyen alakokat használnak a magyar nyelvű útikönyvek szerzői. Eredeti vagy magyarított formában jelennek meg a toponimák? Az útikönyveket áttekintve megállapítható, hogy az eredeti toponimák helyett, ritkábban mellett, magyar nyelvű változatokat használnak, amelyek azonban nem tekinthetők egységesnek, hiszen könyvenként eltérő alakok fordulhatnak elő.

Hivatkozások

Bańczerowski Janusz. 2006. A világ nyelvi, tudományos és kultúrképe mint a második valóság komponensei. Magyar Nyelvőr 130 (2): 187–198.

Battisti, Carlo–Alessio, Giovanni. 1966. Dizionario etimologico italiano. Firenze: Barbera Editore.

Dardano, Maurizio. 2000. Manualetto di linguistica italiana. Bologna: Zanichelli.

Diós István főszerk. 1993–2010. Magyar Katolikus Lexikon. Budapest: Szent István Társulat.

Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede. 1998. A földrajzi nevek helyesírása. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Fábián Zsuzsanna. 1999. Nomi propri italiani nell’ungherese. Nuova Corvina 6: 104–112.

Fogarasi Miklós. 1987. Nuovo manuale di storia della lingua italiana. Budapest: Tankönyvkiadó.

Gombrich, Ernst Hans. 1983. A művészet története. Ford. G. Beke Margit–Falvay Mihály. Budapest: Gondolat.

Gyenge István. 2006. Róma. Budapest: Dekameron.

Kiss Lajos. 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára. (I–II. kötet / A – K, L – Zs). Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kordé Zoltán. 2010. Róma és a Vatikán. Útikönyv. Budapest: Hibernia.

Kudar Lajos. 2003. Róma. Budapest: Cartographia.

Nanovfszky György. 1996. Kereszténység – katolicizmus – ortodoxia. Budapest: Windsor Kiadó.

Ravaro, Fernando. 2010. Dizionario romanesco. Roma: Newton Compton.

Róma és Toszkána. 2011. http://www.studentlines.hu/r.html (2011. márc. 13.)

Római Vakáció. 2008. http://tdmtravel.hu/?page=detail&id=18456&iid=126 (2008. júl. 16.)

Szentkirályi Zoltán. 1980. Az építészet világtörténete I–II. Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.

Ürögdi György. 1969. Róma. Budapest: Panoráma.

Vermes Albert Péter. 2005a. Proper names in translation: a relevance-theoretic analysis. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.

Vermes Albert Péter. 2005b. Proper names in translation: a relevance-theoretic analysis. A doktori iskolákban megvédett névtani témájú doktori disszertációk. Névtani Értesítő 27: 311–314.

Vickers, Michael. 1977. A római világ. Ford. Borbás Mária. Budapest: Helikon Kiadó.