DISTRIBUTION OF MEANING BETWEEN WORDS AND PHRASES
Abstract
Their semantic particularities can be seen in the fact that certain meanings are attached to words, others to phrases. Those languages which tend to attach meaning to words are regarded as synthetizing languages, while those which attach in many cases meanings to phrases tend to be analytic. Hungarian belongs to the former, Serbian to the latter group. There are several examples to show these lexical differences. The tendency to synthetise in Hungarian is especially noticable when compared to languages which use a lot of analytic forms like Roman, French, Latin, etc. It is primarily Hungarian compound nouns and adjectives that have phrases as their equivalents in analytic languages. A great number of verbs with prefixes also have phrases as equivalents in Romanian, and sometimes even in Serbian. There are a number of Hungarian derived words and also, even certain root-words which are expressed with analytic phrases in other languages. These phrases usually consist of two meaningful words, though in some instances they can even contain three or more words. However, certain analytical phenomena can be detected in synthetic languages, and vice versa, analytic languages also show certain synthetizing relations.
References
Damjanová, Katarina. 1979. Önigazgatási és egyéb társadalmi-politikai kifejezések szótára. (szerb–horvát–magyar). Újvidék: A Vajdasági Tudományos és Szakfordítók Egyesülete–Vajdaság SZAT Képviselőházának és Vajdaság SZAT Képviselőháza Végrehajtó Tanácsának Törvényhozási Titkársága.
Deme László. 1959. A nyomatéktalan mondat egy fajtájáról. Az ott határozószó igekötőszerű használata. Magyar Nyelv 55 (2): 185–198.
É. Kiss Katalin. 2004. Egy igekötő-elmélet vázlata. Magyar Nyelv 100 (1): 15–43.
Finály Henrik. 1884. A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat
Gombocz Zoltán. 1926. Jelentéstan. Pécs. (Újrakiadása: Jelentéstan és nyelvtörténet. 1997. Budapest: Akadémiai Kiadó.).
Göncz Lajos. 2000. Analitizáló és szintetizáló nyelvi megoldások kárpát-medencei magyar beszélőközösségek körében. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2 (3): 3–18.
Göncz Lajos. 2004. A vajdasági magyarság kétnyelvűsége: nyelvpszichológiai vonatkozások. Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság
Haas, Johann Gottfried. 1886. Új franczia–magyar és magyar–franczia zseb-szótár. Budapest: Franklin Társulat.
Károly Sándor. 1970. Általános és magyar jelentéstan. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kelemen Béla. 1971. Dicţionar de buzunar maghiar – român. Bucureşti: Editura Ştiinţifica (ediţia a II-a).
Kiefer Ferenc. 1999. Jelentéselmélet. Budapest: Corvina Kiadó.
Kiefer Ferenc. 2005. Van-e magyar jelentéstan? Magyar Nyelv 101 (2): 129–140.
Kovács Kálmán szerk. 1968–1975. Szerbhorvát–magyar szótár I–III. Újvidék: Tartományi Tankönyvkiadó Intézet.
Molnar Čikoš, Laslo. 2007. Srpsko–mađarski rečnik. Beograd: Agencija Matić.
Stanić, Đorđe. 1982. Uporedni rečnik vojnih pojmova (srpskohrvatski, makedonski, slovenački, albanski, mađarski). Beograd: Vojnoizdavački zavod.
Ubavić, Darinka. 1981. Školski rečnik za turističko-ugostiteljsku struku – Turisztikaivendéglátóipari iskolai szótár – Školský slovniá k pre turisticko-pohostinský odbor– Dictionar şcolar de turism si alimentatie publicě – Školski slovnik za turističńopogoscitel’ni fah. Novi Sad: Pokrajinski zavod za izdavanje udžbenika.