„A LEGSZEBB MAGYAR TÖRTÉNELMI KORSZAK TANÚJA ÉS RÉSZTVEVŐJE VOLT”

Absztrakt

Margalits Ede főgimnáziumi tanár, jeles történetíró egyike azon bácskai tudósoknak, aki az országos tudományos körökben is nagy tekintélyt vívott ki magának. Pályája elején a bajai, majd a zombori főgimnáziumban volt az irodalom tanára, ekkoriban a vármegye központjában aktív közéleti szerepet is vállalt. 1891-ben azonban kinevezték a budapesti horvát internátus igazgatójává, 1895-ben pedig a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom rendkívüli tanára lett. Ekkor bízta meg a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága az 1850 és 1899 közötti fél évszázad során Horvátországban megjelent történelmi munkák kivonatos bemutatásával. Így született meg 1900-ban és 1902-ben a Horvát történelmi repertórium két hatalmas kötete. A világháború idején, 1918-ban még megjelenhetett a Szerb történelmi repertórium első kötete, a második kötet kiadására azonban már nem került sor. Bizonyára a zágrábi születésén túl, a zombori írótársak, Radics György és Dömötör Pál példáján föllelkesülve fordult az érdeklődése a délszláv hősi énekek felé. Már a budapesti szláv tanszék tanáraként a horvát Ivan Mažuranić Csengics Szmail Aga halála (1896) című „költői elbeszélésének” magyar tolmácsolásával ajándékozta meg az olvasóit. Még ugyanabban az esztendőben Márk királyfi címmel tanulmányt írt a XIV. és XV. századi délszláv népballadákról, majd a Katholikus Szemlében a délszláv népballadákról közölt egy összefoglaló értekezést, 1899-ben azután megjelent A rigómezei ütközet című fordítása is. 1914-ben, nyugdíjba vonulásakor otthagyta a lármás fővárost és hazaköltözött Zomborba, ahol szinte elfeledve halt meg 1940-ben.