A DIGITÁLIS SZÖVEGEK OLVASÁSI STRATÉGIÁI

Absztrakt

A dolgozat középpontjába a hipertext kerül, amely a tudást a hagyományosan lineáris szöveg- struktúra helyett a kognitív emberi gondolkodást hívebben tükröző nemlineáris, térbeli, hálózatos rendszerben helyezi el. A barthes-i írható szöveg megvalósulásaként a szerző– mű–hagyomány hármasáról áthelyezi a hangsúlyt a szöveg–diszkurzus–kultúra hármasára. A hipertext elsősorban a narratív műfajokat érinti, ugyanis a lineáris rend megbontásának, viszonylagossá tételének elsősorban itt van értelme. A valódi hipertext esetében nem léte- zik egy történet, csupán olvasási módok léteznek. Az effajta olvasás egyértelműen szakít a „műegész” eszményével: a felhasználói hiperugrások révén a befogadó szerzői funkciót ölt magára. A tanulmány a hipertextek rendszerezését nem csupán a formai-szerkezeti jegyek alapján viszi véghez, hanem kialakítja a hipertextusok olvasásközpontú rendszerezését, ami az értelemképződést gátló és az értelemképződést lehetővé tevő kategóriákkal operál. A dolgozat feltérképezi az elektronikus közegben elkülöníthető olvasási eljárásokat, miköz- ben a hipertexthez a koncentrikus olvasás fogalmát társítja, valamint felhívja a figyelmet, hogy a digitális olvasás a szövegbe zárt jelentések keresésétől és megértésétől a szabad asszociációkba való merülés felé tolódik el.