ALAKMÁSOK ÉS NYELVHASZNÁLAT TOLNAI OTTÓ A TENGERI KAGYLÓ CÍMŰ KISREGÉNYÉBEN
Kulcsszavak:
Tolnai Ottó, A tengeri kagyló, narrátor, szókincs, nyelvhasználat
Absztrakt
Az alakmások kérdése és ezzel összefüggésben az elbeszélői hang lokalizálása izgalmas feladatok elé állítja Tolnai Ottó műveinek olvasóit. Jelen dolgozat középpontjában Tolnai Ottó A tengeri kagyló című kisregénye áll, amelyben a többi Tolnai-szöveghez hasonlóan tetten érhető a fiktív többszerzőjűség és a hangsúlyos élőbeszédszerűség. Míg másutt például a bélyegekre szakosodás az alakmások elkülönítésének egyik kritériuma, addig az elemzett kisregényben a szereplők nyelvhasználata, szókincse segíti a megkülönböztetésüket. A narrátor önmagát a többi alakhoz képest laikus fogalmazóként identifikálja, s a többiek kifejezésmódját folyamatosan összeveti a sajátjával, így szinte több párhuzamos szöveget kapunk. Az elbeszélő problematikájára fókuszáló narratológiai elemzés tehát szükségképpen nyelvészeti kérdésekkel operál.Hivatkozások
Bencsik Orsolya. 2011. Kagylóra szakosodni. Revizor http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3550/tolnai-otto-a-tengeri-kagylo/ (2016. okt. 24.)
Bitskey István. 1987. História, emlékirat, önvallomás. In Irodalom és ideológia a 16–17. században, szerk. Varjas Béla. 61–89. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Gulyás Gábor. 1995. A költő alteregói, avagy a Tolnai-kaland. Műhely (5): 43–44.
Hász-Fehér Katalin. 2015. Rossz költők társasága: Az epigonizmus és dilettantizmus természetrajza a 19. századi magyar irodalomkritikai gondolkodásban. Tanulmányok (2): 45–68.
Hózsa Éva. 2011. A lomtalanítás irányai – lomtalanító képlékenysége: Tolnai Ottó Barnabásának lehetséges előképe. Hungarológiai Közlemények 42/12 (4): 37–49.
Novák Anikó. 2010a. Fiktív többszerzőjűség Tolnai Ottó újabb prózájában. Létünk 40 (4): 141–147.
Novák Anikó. 2010b. „egy dublőr, aki a mi esetünkben az első szereposztást viszi…”: Néhány megjegyzés Tolnai Ottó alakmásairól. In Alteregó: Alakmások – hamismások – heteronimák, szerk. Csányi Erzsébet. 47–55. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar–Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium.
Szarvas Melinda. 2012. Tolnai Ottók csomagban (Tolnai Ottó: A tengeri kagyló). Műhely (3): 64–66.
Thomka Beáta. 2001. Beszél egy hang: Elbeszélők, poétikák. Budapest: Kijárat Kiadó.
Tolnai Ottó. 2007. A pompeji szerelmesek: Fejezetek az Infaustusból. Pécs: Alexandra Kiadó.
Tolnai Ottó. 2011. A tengeri kagyló: Kisregély. Újvidék: Forum Könyvkiadó.
Bitskey István. 1987. História, emlékirat, önvallomás. In Irodalom és ideológia a 16–17. században, szerk. Varjas Béla. 61–89. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Gulyás Gábor. 1995. A költő alteregói, avagy a Tolnai-kaland. Műhely (5): 43–44.
Hász-Fehér Katalin. 2015. Rossz költők társasága: Az epigonizmus és dilettantizmus természetrajza a 19. századi magyar irodalomkritikai gondolkodásban. Tanulmányok (2): 45–68.
Hózsa Éva. 2011. A lomtalanítás irányai – lomtalanító képlékenysége: Tolnai Ottó Barnabásának lehetséges előképe. Hungarológiai Közlemények 42/12 (4): 37–49.
Novák Anikó. 2010a. Fiktív többszerzőjűség Tolnai Ottó újabb prózájában. Létünk 40 (4): 141–147.
Novák Anikó. 2010b. „egy dublőr, aki a mi esetünkben az első szereposztást viszi…”: Néhány megjegyzés Tolnai Ottó alakmásairól. In Alteregó: Alakmások – hamismások – heteronimák, szerk. Csányi Erzsébet. 47–55. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar–Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium.
Szarvas Melinda. 2012. Tolnai Ottók csomagban (Tolnai Ottó: A tengeri kagyló). Műhely (3): 64–66.
Thomka Beáta. 2001. Beszél egy hang: Elbeszélők, poétikák. Budapest: Kijárat Kiadó.
Tolnai Ottó. 2007. A pompeji szerelmesek: Fejezetek az Infaustusból. Pécs: Alexandra Kiadó.
Tolnai Ottó. 2011. A tengeri kagyló: Kisregély. Újvidék: Forum Könyvkiadó.
