CSANTAVÉRI HIEDELEMKÖZLÉSEK
Absztrakt
Penavin Olga hagyatékában négyszáznyolcvan Csantavéren gyűjtött hiedelemközlés található. Ezeket a hiedelemközléseket mutatja be a tanulmány néprajzi, szemiotikai és nyelvi szempontok figyelembevételével. A hiedelemközlések egy része mágikus eljárással kapcsolatos előírás és tanács, nagyobb részük a mindennapi élettel kapcsolatos eljárásokat tartalmazza. A hiedelmek tilalom formájában is megjelennek a hiedelemközlésekben. Ezek arra vonatkoznak, hogy valakinek valamit nem szabad csinálnia, mert annak következményei lesznek. A tilalmak is csoportokba sorolhatók. A korpuszban vannak haláljósló jeleket és egyéb jósló jeleket tartalmazók is. A közlések tükrözik egy közösség hiedelemvilágát. Szemiotikai megközelítéssel bemutatható a hiedelemközlések releváns elemeinek korrelációja, oppozíciója és szemiotikai hálója. A nyelvi szempontú elemzés figyelembe veszi a sajátos mondatszerkezeti formákat, a szóalakok morfológiai jellemzőit és a szemantikai markereket.
Hivatkozások
Header Lea. 2000. Az alárendelő összetett mondatok. In Magyar grammatika, szerk. Keszler Borbála. 472–530. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Hoppál Mihály. 1969. A magyar lidérc-hiedelemkör szemantikai modellje. Ethnographia 80 (3): 409–414. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Hoppál Mihály. 1981. Számok. In Magyar Néprajzi Lexikon 4. 549–550. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Pócs Éva. 1977. Előírás. In Magyar Néprajzi Lexikon 1. 673–674. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Pócs Éva. 1982. Tilalom. In Magyar Néprajzi Lexikon 5. 285–286. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Szemerkényi Ágnes. 1975. A szólások szemiotikai analízise. In Jel és közösség, szerk. Voigt Vilmos, Szépe György, Szerdahelyi István. 57–65. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Voigt Vilmos. 1975. A folklorisztikai-szemiotikai szövegelemzés eszközei. In Jel és közösség, szerk. Voigt Vilmos, Szépe György, Szerdahelyi István. 23–35. Budapest: Akadémiai Kiadó.