SZÓLÁSHASONLATOK A VAJDASÁGI FRAZÉMAKORPUSZBAN

Absztrakt

A vajdasági magyar frazémakorpusz jelentős részét teszik ki a szóláshasonlatok (komparatív frazémák). A Penavin-hagyaték szóláscédula-anyagában ez a típus igen heterogén csoportot képez. Külön típusként – s egyben a legjelentősebb számú csoportként – különböztethetjük meg a hagyományos értelemben vett szóláshasonlatokat, amelyek gyakran nem idiomatikusak, puszta hasonlítást tartalmaznak. A második (szintén nagyszámú) Szóláshasonlat-csoport tagjai valamilyen lokális jellegű eseményhez kapcsolódnak, illetve történetet, anekdotát idéznek fel. Esetükben a szóláshasználó csak az állandósult forma alkalmazási körét ismeri, maga a konkrét történet gyakran már homályba vész. A korpuszban kisebb számban van jelen a szóláshasonlatok két újabb keletű típusa: a humoros túlzást (esetleg iróniát) kifejező változat, melynek esetében a főmondat sohasem idiomatikus, szerkezete pedig az olyan/akkora/annyira (...), hogy sémát mutatja, valamint a kifejezetten ironizáló szándékú, antonimaviszonyt kifejező frazémák (frazeológiai antonimák) csoportja. Ez utóbbi típusú frazémáknak csak egy kis része tartozik a szóláshasonlatok formai rendszerébe. Dolgozatunkban a vajdasági szóláshasonlatok tipológiai, szerkezeti, szemantikai és nyelvi-nyelvjárási vizsgálatát végezzük el.