ABJECTION OF THE RECEPTION IN THE POEM TREES BY ÁGNES NEMES NAGY

  • Kinga SAMU-KONCSOS Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Irodalomtudományi Doktori Iskola, Pécs, Magyarország Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék, Horvátország
Keywords: objective lyric poetry, mise en abyme, abjection, testimony

Abstract

The reception of Ágnes Nemes Nagy’s emblematic poem Trees (Fák) interprets it to be the description of the process of self re-recreation resulting from an objective “looking behind”. In our approach the Trees signify the unattainability of the body, of the Real (experience) in the lacanian sense along with the impossibility of designation (and thus of testimony), and following from this the temptation of self re-recreation is presented as an empty promise, that is, the promise of emptiness. Nevertheless, the mention of this shortfall carries at the same time the life-affirmation of the self-eliminating subject of Nemes Nagy’s lyric poetry: a speech whose very impossibility makes it possible. The abjection of representation in Kristeva’ sense is the stunning recognition that the lack of representation is concurrently holding onto the texture of representation: the greatly discussed self-reflexivity of Ágnes Nemes Nagy’s lyric poetry is always (and much more) self-elimination: coping with the absence of the subject (and its correlating object) – and making this absence limitless.

References

Bene Adrián–Jablonczay Tímea szerk. 2007. Narratívák 6: Narratív beágyazódás és reflexivitás. Budapest: Kijárat Kiadó.
Frazer, James G. 1995. Dionüszosz. In Az aranyág. 253–260. Budapest: Osiris–Századvég.
Gáncsos Kármen. 2003. A nemlétezés téveszméje, avagy a posztmodern valóság, amely csak a hiányában van jelen. Charlie Kaufman Synecdoche, New York című filmjének elemzése. Apertúra 2013. ősz: http://uj.apertura.hu/2013/osz/gancsos-anemletezes-teveszmeje-avagy-a-posztmodern-valosag-amely-csak-a-hianyabanvan-jelen/ (2018. jún. 25.)
Gyimesi Tímea. 1995. Az abjekt Julia Kristeva szubjektum-felfogásában. Helikon (1–2): 140–143.
Horváth Kornélia. 1999. Fák, tárgyak, szavak. In Tűhegyen. Versértelmezések a későmodernség magyar lírája köréből. 127–153. Budapest: Krónika Nova Kiadó.
Hódosy Annamária. 1996. Tükör-kép-más-képp. In Hódosy Annamária–Kiss Attila Atilla: Remix. 180–200. Szeged: Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport.
Kerényi Károly. 1977. Görög mitológia. Budapest: Gondolat Kiadó.
Kiss Attila Atilla. 1996a. A gyönyörtelen színház, avagy a reprezentáció kitakarása. A trauma színrevitele A Hamletgépben. In Kiss Attila Atilla–Hódosy Annamária: Remix. 53–62. Szeged: Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport.
Kiss Attila Atilla. 1996b. A dolgok bőre. A felszín szemiotikája a Titus Andronicus-ban és a Hamletben. In Kiss Attila Atilla–Hódosy Annamária: Remix. 63–82. Szeged: Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport.
Kiss Attila Atilla. 1996c. Posztszemiotika. Ki olvas? In Kiss Attila Atilla–Hódosy Annamária: Remix. 9–28. Szeged: Ictus és JATE Irodalomelmélet Csoport.
Kiss Attila Atilla. 1999. A tanúság posztszemiotikája a reneszánsz emblematikus színházban. In Betűrés. Posztszemiotikai írások. 31–86. Szeged: Ictus és JATE Irodalomelméleti Csoport.
Kristeva, Julia. 1995. Egyik identitásból a Másik(ba). Ford. Farkas Anikó. Helikon (1–2): 62–79.
Kristeva, Julia. 2002. A költői nyelv forradalma (részletek). Ford. Horváth Krisztina. In A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay Antal–Vilcsek Béla–Szamosi Gertrud–Sári László. 106–126. Budapest: Osiris Kiadó.
Schein Gábor. 1998. Poétikai kísérlet az Újhold költészetében. Budapest: Universitas Könyvkiadó.
Tandori Dezső. 1996. Mint egy hír, tölgy-alakban. In Erkölcs és rémület között. In memoriam Nemes Nagy Ágnes, vál. és szerk. Lengyel Balázs–Domokos Mátyás. 275–277. Győr: Nap Kiadó.
Žižek, Slavoj. 1989. Looking Awry. October, Vol. 50. (Autumn, 1989): 30–55.
Published
28. 01. 2019.
Section
Članci