PSYCHE AND THE MIRROR

On Erzsébet Gaál’s Organizing a Funeral

  • Magdolna JÁKFALVI Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola Budapest, Magyarország
Keywords: Jacques Derrida, Erzsébet Gaál, realism, perception, theory of theater

Abstract

The theatre of the Avant-garde, that worked outside of the framework of state-socialism, was just as obliged to face the problems of constructing realism as those artists working in an officially approved environment. In my paper, I analyse the linguistic automatisms and schematisms, marked by the terms of reality, realism, and mimesis, through the philosophical and theatrical works of Derrida and Gaál. It is commonplace that theatrical communication often associates the concept of l’Autre with the phenomenon described by Artaud as Double: the actor is related this way to the role, transfiguration to impersonation, character to personality, repetition to self-sameness, etc., while the dynamic, ever-changing boundaries of stepping into a situation and stepping back from it are bound by unusually strong rules. I believe that Erzsébet Gaál’s 1989 Nádas-premiere presents us with real inventaire, that reveals the transgressive nature of the moment of the regime-change with the creative exploratory gesture of constructing and exhibiting the Other, seeking out and constituting the Alter-ego.

References

Adler, Thomas P. 1980–81. The Mirror as Stage Prop in Modern Drama. Comparative Drama, Vol. 14, No. 4 (Winter 1980–81).
Artaud, Antonin. 1985. A Színház és Hasonmása. Ford. Betlen János. In Uő: A könyörtelen színház. o.? Budapest: Gondolat Kiadó.
Balassa Péter. 1980. Mindnyájan benne vagyunk. Kommentár Nádas Péter Temetés című drámája elé. Színház, nov. Drámamelléklet 1. o.?
Bérczes László. 1989. Két ember a térben. Film Színház Muzsika, máj. 6. o.?
Bogácsi Erzsébet. 1989. A közös csend. Magyar Nemzet, jún. 9. o.?
Csizner Ildikó. 1989. Csönd-duett. Új Tükör, ápr. 23. o.?
Dénes József. 2016. Szökésben. Budapest: Jaffa.
Derrida, Jacques. 2007. A megfújt beszéd. Ford. Simon Vanda. Theatron 2007/ősz–tél. o.?
Derrida, Jacques. 2017. Psyché – A más föltalálása. Ford. Kicsák Lóránt. Kéziratban.
Dévényi Róbert. 1984. Láttuk-hallottuk. Petőfi rádió, 1982. máj. 7. 10.45. leirat: OSzMI archívum.
Gaál Erzsébet. 1989. Szakítani a hagyományossal. Karádi Zsolt interjúja. Gaál Erzsébet vallomása a művészetről, a magyar drámáról. Kelet-Magyarország, máj. 13. 9. (hétvégi melléklet).
Gaál Erzsébet. 1996. Ábécé: Gaál Erzsébet. Tollár Mónika interjúja. Szín-Világ (a Nemzeti Színház Lapja), ápr.–máj. o.?
Halász Péter. 1991. Két séta gőzfürdő után. Színház, okt.–nov. 4–14. 11.
Kállai Katalin. 1989. Nyíregyháza kétszer. Esti Hírlap, máj. 15. o.?
Karádi Zsolt. 1989. Mintha lenne mintha. Kelet-Magyarország, márc. 18. o.?
Molnár Gál Péter. 1989. Elvtárs-epatírozó. Népszabadság, márc. 18. o.?
Nádas Péter. 1983. Egy próbanapló utolsó lapjai. 149–189. Budapest: Magvető Kiadó.
Nádas Péter. 1996. Temetés. In Uő: Drámák. 177–274. Pécs: Jelenkor.
Nánay István. 1989. A rítus vonzásában. Színház, júl. 1–6. o.?
Siegmund, Gerald. 1999. A színház mint emlékezet. Ford. Kékesi-Kun Árpád. Theatron. 1999. tavasz. o.?
Szinopszis: OSzMI archívum és nyíregyházi Színház archívuma: http://www.moriczszinhaz.hu/archivum?id=595. (2019. jún. 6.)
Ubersfeld, Anne. 1996. Les termes clés de l’analyse du théâtre. Paris: Seuil.
Weber, Samuel. 2004. ’The Virtual Reality of Theater’: Antonin Artaud. In Uő: Theatricality as Medium. 277–294. New York: Fordham University Press.
Zala Szilárd Zoltán. 1998. Das ewig Weibliche. Gaál Erzsébet pályaképe helyett – merő szubjektivitás. Ellenfény, 1998/4. őszelő. o.?
Published
09. 09. 2019.
Section
Članci