EGY MŰFAJI KÁNON TÖRTÉNETÉRŐL: AZ ELÉGIÁRÓL KORTÁRS MAGYAR ÖSSZEFÜGGÉSBEN
Absztrakt
A tanulmány abból indul ki, hogy a kortárs magyar költészetben az utóbbi időben feltűnően fölerősödött az elégia műfajának a jelenléte. Annyira, hogy az utóbbi pár év líratermésében számos olyan kötetet találunk, amely címében is hordozza a műfaji jelölőt. A dolgozat áttekintést nyújt arról, hogy a New Criticism és az amerikai dekonstrukció nevezetes elgondolásai óta (De Man, Culler) milyen irányt vettek az elégiára vonatkozó legújabb líra- és műfajelméleti kutatások. A kérdés a kortárs európai és amerikai „új-elégia” összefüggésében kerül vizsgálatra, melynek egyik uralkodó változata az ún. self-elégia. Utóbbi élesen láttatja a költőt mint korának és geokulturális identitásának lenyomatát. Az elégiaműfaj tanulmányozása a mai magyar költészet „posztmodernnek” mondott vonulatában, pontosabban vonulataiban egyúttal szükségessé teszi a posztmodern kánon kérdésének kritikai újragondolását e vonatkozásban is. Mindez elsősorban a baudelaire-i, másodsorban a rilkei elégia hatástörténeti összefüggésében kerül tárgyalásra, melyek a műfaj európai történetében a modernség két eltérő, ám megkerülhetetlen kánonját jelölik.
Hivatkozások
Bodor Béla. 2006. „…Betonperon, a gazban cigarettás…” Kemény István Élőbeszéd című kötetéről. Litera, http://www. litera.hu/hirek/%E2%80%9E%E2%80%A6betonperon-a-gazbancigarettas%E2%80%A6%E2%80%9D (2017. szept. 25.)
Boka László. 2013. Egyszólamú kánon? Tanulmányok és kritikák. Budapest: Gondolat.
Culler, Jonathan. 2000. Aposztrophé. Helikon 46 (3): 370–389.
Culler, Jonathan. 2004. Líraolvasás. Ford. Füzi Izabella. In Retorikai füzetek I. Figurák, szerk. Füzi Izabella–Odorics Ferenc. Budapest–Szeged: Gondolat–Pompeji.
Forgách András. 2019. Takács Zsuzsa: A Vak Remény. Revizor https://revizoronline.com/hu/cikk/7476/takacs-zsuzsa-a-vak-remeny/ (2019. máj. 28.)
Frye, Northrop. 1998. A kritika anatómiája. Ford. Szili József. Budapest: Helikon.
Greene, Roland szerk. 1993. The New Princeton Encyclopedia of Poetry and Poetics.Princeton: Princeton University Press.
Heller Ágnes. 2013. Mi a posztmodern – húsz év után. Alföld 54 (3): 3–13.
Maulpoix, Jean-Michel. 2018. Une histoire de l’élégie: poétique, historique, anthologie. Paris: Pocket.
Mohácsi Balázs. 2015. Az emlékezés hideg bugyraiban. Krusovszky Dénes: Elégiazaj. Műút https://www.muut.hu/archivum/14631 (2019. máj. 28.)
Németh Zoltán. 2012. A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája. Budapest: Kalligram.
Pettman, D. 2002. Thomas Pynchon. In Postmodernism: The Key Figures, szerk. Hans Bertens–Joseph Natoli. Malden–Oxford: Blackwell Pulishers Ltd.
Sorum, E. C. 2012. The Self-Elegy. In A Companion to Poetic Genre by Erik Martiny. 93–103. Chichester, Hoboken, N. J.: Wiley–Blackwell.
Spargo, R. C. 2010. The contemporary anti-elegy. In Wiesman, Karen. The Oxford handbook of the Elegy. 413–423. Oxford: Oxford University Press.
Szabó Gábor. 2013. „Vagyok, mit érdekelne”: Széljegyzetek Petrihez. Miskolc: Műút Könyvek.
Szávai Dorottya. 2009. Az emlékező „Te”. In Uő. A „Te” alakzatai. Budapest: Kijárat.
Szávai Dorottya. 2015. Az elégia visszavág. A kortárs magyar elégiáról. Vázlat. Filológiai Közlöny 61 (1): 73–84.
Szávai Dorottya. 2017. „…el is vagyok veszítve, / meg is vagyok találva”: Az elégia viszszatéréséről és az elégiko-ironikusról a kortárs magyar költészetben. Híd (9): 72–93.
Szávai Dorottya. 2019. Sátánná koronáztam magamat. Szabó Lőrinc és Baudelaire. In Örök véget és örök kezdetet: Tanulmányok Szabó Lőrincről, szerk. Kabdebó Lóránt, Kulcsár-Szabó Zoltán, L.Varga Péter, Palkó Gábor. 307–331. Budapest: PIM–Prae Kiadó.
Todorov, Tzvetan. 1988. A műfajok eredete. In Tanulmányok az irodalomtudományok köréből, szerk. Kanyó Zoltán, Síklai István. Budapest: Tankönyvkiadó.
Wiesman, Karen szerk. 2010. The Oxford handbook of the elegy. Oxford: Oxford University Press.
Zieger, Melissa F. 1997. Beyond Consolation: Death, sexuality, and the changing shapes of Elegy. Ithaca and London: Cornell University Press.
