The puszta as a topos

The relationship between landscape, soul and culture in the novel Úri muri by Móricz

  • Ágnes Klára PAPP
Keywords: space poetics, history of ideas, Turanism, Nietzsche, romanticism

Abstract

In addition to the complementary topoi of city – province or centre – periphery, also present in Western-European literature, the duality that contrasts the village or small town with the puszta or small farm has found its way into Hungarian literature at the beginning of the twentieth century. The space-representation above, has its stereotypes, but the thing that is most important is that it fits into a wider, psychological, anthropological, social and, ultimately, ideological context built consciously on the tradition of nineteenth century Hungarian prose and lyric poetry, which can be followed from Ady, Móricz and Dezső Szabó to Gyula Illyés and László Németh. The prose works by Zsigmond Móricz including his novels from Sárarany to Árvácska, and Kerek Ferkó to the world of his short stories have had a decisive role in creating the above discourse. The novel Úri muri excels among these, in which Móricz, on the one hand, uses an exceptionally wide variety of giving meaning to space: the place reflects the conflict system of the characters, depicts their inner minds, or places as a form which symbolizes Hungarian tradition and future potentials. Whereas, on the other, it offers various contradictory symbolic meanings to the topos, drawing deeply on its history of interpretations. Owing to this, the image of the puszta is in the focus of a remarkably layered and complicated system of correlations. At the same time one can feel that Móricz is striving to create a connection between these layers that are piling onto one another – even if not always explaining this, just simply implying it. The topic of the paper undertakes the task of separating the component parts, finding their roots, and analysing the relations that Móricz has created between them.

Author Biography

Ágnes Klára PAPP

Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar
Modern Magyar Irodalom, Irodalomelmélet és Összehasonlító
Irodalomtudományi Tanszék
Budapest, Magyarország

References

Ablonczy Balázs. 2016. Keletre magyar!: A magyar turanizmus története. Debrecen: Jaffa.

Ady Endre. 1910. Petőfi nem alkuszik. https://www.arcanum.com/hu/online-k2iadvanyok/AdyProza-ady-prozaja-1/10-kotet-6E97/cikkek-tanulmanyok-1910- januar1912-december-6E98/34-petofi-nem-alkuszik-703D/ (2021. jún. 1.)

Albert Réka. 1997. Tájak és nemzetek: Kísérlet a „nemzeti táj” fogalmának antropológiai megközelítésére. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont.

Albert Réka. 2004. „Te a magyarnak képe vagy nagy rónaságunk”, avagy a nemzeti tér táji reprezentációja. In Fehéren, feketén Varsányról. Szerk. Borsos Balázs – Szarvas Zsuzsa – Vargyas Gábor. 81–95. Budapest: L’Harmattan.

Balassa Péter. 2003. Leonóra papírjai. Lejegyezte Márton Andrea. Jelenkor (12): 1137– 1149. http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/198/leonora-papirjai (2021. jún. 1.)

Balassa Péter. 2007. Magatartások találkozója: Babits, Kosztolányi, Móricz. Budapest: Balassi.

Baranyai Norbert. 2010. „...valóságból táplálkozik s mégis költészet...”: Móricz Zsigmond prózájának újraolvasási lehetőségei. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó.

Bednanics Gábor. 2013. Tér, idő, történelem: (Kon)figurációk a móriczi regényben. In Móricz a jelenben. Szerk. Bengi László – Szilágyi Zsófia. 83–90. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság.

Bori Imre. 1982. Látszat, valóság, történelem. In Uő: Móricz Zsigmond prózája. 16–29. Újvidék: Forum.

Eisemann György. 1993. „Barbárok” a Móricz-prózában. In A magvető nyomában: Móricz Zsigmondról. Szerk. Szabó B. István. 89–102. Budapest: Anonymus.

Fábri Anna. 1991. Jókai-Magyarország. Budapest: Skíz.

Fábri Anna. 1995. Város, vár, adoma. Műhely 18 (2–3): 107–112.

Farkas Ildikó. 1993. A turanizmus. Magyar Tudomány (7): 860–868.

Illyés Gyula. 2003. Puszták népe. Budapest: Osiris.

Margócsy István. 1993. Sárarany. In A magvető nyomában: Móricz Zsigmondról. Szerk. Szabó B. István. 17–25. Budapest: Anonymus.

Margócsy István. 2001. Kísérlet a regény megújítására. In A kifosztott Móricz? Szerk. Fenyő D. György. 22–31. Budapest: Krónika Nova.

Marjalaki Kiss Lajos. 1930. Új úton a magyar őshaza felé. Nyugat (12): https://www. arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Nyugat-nyugat-1908-1941-FFFF0002/1930- 42A394/1930-12-szam-65F694/marjalaki-kiss-lajos-uj-uton-a-magyar-oshaza-fele- 6BF694/iii-napjaink-tudomanyos-allaspontja-12F894/ (2021. jún. 1.)

Móricz Zsigmond. Úri muri. https://mek.oszk.hu/01400/01431/01431.pdf (2021. jún. 1.) Móricz Zsigmond. 1919. A magyar költő: Zempléni Árpád halálára. Nyugat (14–15): https://epa.oszk.hu/00000/00022/00270/07994.htm (2021. jún. 1.)

Olasz Sándor. 2006. Pillanat és távlat: A móriczi és a Németh László-i szövegalkotás interferenciái. In Uő: Regénymúlt, regényjelen. 91–104. Budapest: Széphalom.

Papp Ágnes Klára. 2017. Magyar bűn magyar bűnhődés: Dosztojevszkij és Nietzsche „vitája” Móricz Sáraranyában. Literatura 43 (3): 195–220.

Széchenyi István. 2002–2003. Világ. Jegyzetek és szöveggondozás Velkey Ferenc – Fülöp Tamás. Budapest: Neumann Kht.

Szilágyi Zsófia. 2013. Móricz Zsigmond. Pozsony: Kalligram.

Szirák Péter. 2001. Az ösztön „nyelve” és a nyelv cselekedtető ereje. In A kifosztott Móricz? Szerk. Fenyő D. György. 226–240. Budapest: Krónika Nova.
Published
29. 09. 2021.
Section
Članci