ALKALMAZOTT NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVTUDOMÁNY A KISEBBSÉGI FELSŐOKTATÁS GYAKORLATÁBAN

Absztrakt

Az alkalmazott nyelvészet egyik alapeleme a hasznosság, a társadalmi jelenségek nyelvészet oldaláról történő megvilágítása. A rendszerváltások előtt több évtizeddel jelen volt már ez a szemlélet a magyarországi nyelvtudományban. A kisebbségi magyar nyelvészek kutatási lehetőségei ugyanakkor jóval szűkebbek voltak, leginkább a leíró és történeti nyelvészet, valamint a nyelvjáráskutatás és kisebb mértékben a nyelvművelés határozta meg a munkájukat, miközben az anyanyelv és a többségi nyelv, a két- és többnyelvűség, a nyelvváltozatok presztízse, a nyelvi tervezés és a nyelvpolitika, a szaknyelv és a terminológia már akkor is feladat lett volna, de az adott társadalmi környezetben többnyire nem lehetett. A nyelvésznemzedékeket az egyetemi magyar tanszékek nevelik. A tanulmány azt vizsgálja meg a jelenleg használatban lévő tantervek alapján, hogy a kisebbségi magyar tanszékek tanterveiben milyen mértékben van jelen az általános és az alkalmazott nyelvészet, mennyire hasznos tudást kapnak a végzett hallgatók. A kérdés feltevését egyebek között az indokolja, hogy csökken az érdeklődés a fi ológiai típusú képzések iránt, és még az ezeken tanuló hallgatók is „piacképes” ismereteket igényelnek – vajon meg tudunk-e felelni az elvárásaiknak? A tanulmány erre a választ a rendelkezésre álló tantervek és tantárgyleírások dokumentumelemzésével keresi.