SPECTATOR MEMORIES AND THE NINETEENTH CENTURY ACTING
New and newer naturalism
Abstract
The paper examines the question of creative naturalism in the context of historically changing modes of acting. Next to the centrality of representation, the notion of naturalness was a leading feature in the nineteenth century Hungarian theatre. The analysis captures changes in the modes and styles of acting not only due to the desire to innovate gestures and diction having turned rigidly conventional with the succession of actor generations but also by considering the changing of the notion of naturalness. The basic question of the study concerns the way how this so-called new naturalness is achieved, how it is perceived, then how it becomes natural again; then again, once it has turned rigidly conventional how it is challenged and replaced by an even newer naturalness. The analysis follows the early days of Hungarian professional theatre until the end of the nineteenth century. By examining the naturalness of the acting style through specific acting performances, the analysis argues that naturalness serves as an important relational concept in the descriptions of acting styles. Furthermore, although it is by no means identifiable with the acting style of a particular period, it can facilitate grasping the ever-changing ways of acting styles of different historical periods.
References
Bajza József. 2004. Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színbírálók számára (1836). In Uő: Szó és tett jellemzik az embert. Válogatta, a jegyzeteket írta Kerényi Ferenc. 177–192. Kolozsvár: Kriterion Könyvkiadó.
Bálint Lajos. 1967. Egy színésznő háromszáz szerepe. In Karzat és páholy. 59–66. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
Bartha Katalin Ágnes. 2014. 19. századi Shakespeare-előadások mai színpadi öröksége: III. Richárdok. In Képes beszéd: Színház- és filmművészeti tanulmányok, szerk. Egyed Emese. 99–118. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Bartha Katalin Ágnes. 2016. Hírnév, patriotizmus és színésznőség Magyarországon a tömegkultúra századában. Irodalomismeret 23 (2): 58–81.
Diderot, Denis. 1966. Színészparadoxon/A dráma költészetéről. Ford. Görög Lívia. Budapest: Magyar Helikon.
Downer, Alan S. 2014. Nature to Advantage Dressed: Eighteenth-Century Acting (1943). In European Theatre Performance Practice 1750–1900 (Critical Essays on European Theatre Performance Practice). Jim Davis ed. 3–38. New York: Routledge.
Engel, Johann Jakob. 1785–1786. Ideen zu Einer Mimik. Berlin: Mylius. I–II. Enyedi Sándor. 1979. Színháztörténeti pillanat. Színház 12 (12): 47–48.
Goethe, L. Johann Wolfgang. 2015. Szabályok a színész számára (Regeln für Schauspieler). Ford. Mann Lajos. Criticai Lapok online. https://www.criticailapok. hu/index.php?option=com_content&view=article&id=33604 (2021. szept. 15.)
Hay, Katia D. 2017. August Wilhelm von Schlegel. In The Stanford Enciclopedia of Philosophy (Summer). https://stanford.library.sydney.edu.au/archives/sum2017/ entries/schlegel-aw/ (2021. szept. 1.)
Horkay Hörcher Ferenc. 2014. Esztétikai gondolkodás a felvilágosodás korában (1650–1800). Budapest: Gondolat.
János-Szatmári Szabolcs. 2007. Az érzékeny színház: A magyar színjátszás a 18–19. század fordulóján. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Kerényi Ferenc. 1981. A régi magyar színpadon. 1790–1849. 43–64. Budapest: Magvető Könyvkiadó.
Kerényi Ferenc. 2003. Bajza József és a magyar színészet romantikus stílusfordulata. Irodalomtörténet 34/84 (4): 529–538.
Kótsi Patkó János. 1973. A Régi és Új Theátrom Históriája és egyéb írások. Jordáky Lajos kiad. Bukarest: Kriterion.
Lessing, Gotthold Ephraim. 1963. Laokoón / Hamburgi dramaturgia. Ford. Vajda György Mihály, Timár Ilona. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Paulay Ede. 1988. A színészet elmélete. In Paulay Ede írásaiból, szerk. Székely György. 9–87. Budapest: Magyar Színházi Intézet.
Pavis, Patrice. 2006. Színházi szótár. Ford. Gulyás Adrienn, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia, Sepsi Enikő. Budapest: L’Harmattan.
Pergő Celesztin. 1833. Kótsi Patkó János ismertetése. Társalkodó, dec. 21. (102): 406–407.
Petőfi Sándor. 1847. Nemzeti Színház. Február 13-án. Életképek, febr. 20. 250–252.
Prielle Kornélia. 1870. Prielle Kornélia levele Zichy Antalhoz, máj. OSZK, Kézirattár, Levelestár.
Prielle Kornélia. 1892. Duse Eleonoráról. Budapesti Hírlap, máj. 1. 11.
Rajnai Edit. 2018. „S lábához esve, mond: »kegyelmes herceg«”. A 19. századi színpadi szövegmondásról. In „Volt a hazának egy-két énekem”: Arany 200. Bibliotheca Nationalis Hungariae. 13–30. Budapest: Gondolat Kiadó.
Rakodczay Pál. 1891. Prielle Kornélia élete és művészete. Budapest: Singer és Wolfner Könyvkereskedése.
Roach, Joseph. 1985. The player’s passion: Studies in the Science of Acting. London, Toronto: Associated University Presses.
Schöpflin Aladár szerk. 1931. Magyar Színművészeti Lexikon. IV. Budapest: Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete.
Scribe, Legouvé. [s. d.] Tündérujjak, színmű 5 felvonásban. Ford. Feleki Miklós. Súgópéldány. Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára. Sz. 3410.
Sharpe, Lesley. 2002. Goethe and the Weimar theatre. In The Cambridge Companion to Goethe. 116–128. Cambridge: Cambridge University Press.
Ujházy Ede. 1908. Régi színészekről. Bródy Sándor előszavával. Budapest: Nap Ujságvállalat.
Vadnai Károly. 1865. Nemzeti Színház. Május 12. Tündérujjak. Fővárosi Lapok, máj. 14.
N. 1859. Színházi napló. Hétfő, nov. 14. Tündérujjak. Vasárnapi Újság, nov. 20. 564.
N. 1859. Színházi napló. Kedd, dec. 13. Tündérujjak. Vasárnapi Újság, dec. 18. 612.
N. 1870. Nemzeti Színház. Scribe és Legouvé hatásos drámáját… Fővárosi Lapok, jún. 18. 559.
Vajda János. 1857. Prielle Kornélia asszony első föllépteül: Gauthier Margit. Magyar Sajtó, okt. 7.
Vajda János. 1979. Összes művei: Publicisztikai írások. VII. Szerk. Barta János. Sajtó alá rendezte: Miklóssy János, Seres József, M. Varró Judit. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Vajda János. 2000. Összes Művei. Színibírálatok és színházi tárgyú glosszák, XI. Szerk. Barta János. Sajtó alá rendezte: Miklóssy János, Seres József, M. Varró Judit. Budapest: Orpheusz Kiadó.