MINDIG ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN?

Absztrakt

Daday Loránd (1893–1954) a 20. század első felének hektikus társadalmi és politikai változásait követő és tükröző életművével, a folytonos újratervezés kényszerében mintha soha nem tudott volna olyan módon lépést tartani a környező világ alakulásával, hogy utólag, ideológiai alapon ne vetették volna a szemére az írásaiból kiolvasható erkölcsi-politikai állásfoglalást. Írói álnevei különböző poétikai eljárásokat jeleznek. Első írásai saját nevén, a Zátony (1930) és a Csütörtök (1935) című regény Székely Mózes, novellái a Korunk hasábjain 1936-tól Derzsi Mihály, a második világháború után, az Utunkban közölt írásai Kovács Bálint néven jelentek meg. Pályája és utóélete is zaklatott: volt hadifogoly az első világháborúban, politikai fogoly a királyi Romániában, tanfelügyelő Észak-Erdély visszacsatolása után, Dés város polgármestere 1944 végén, a második impériumváltáskor, majd tanár, újra meghurcolt politikai üldözött, akinek a lakóházán, születése centenáriumán, jóval a halála után, a családja által állított emléktábla avatását – koholt vádak alapján – megakadályozták. Életművének átfogó értelmezése még mindig várat magára. Erre tesz kísérletet a tanulmány a külső kontextusok feltérképezése révén.