„IT WAS ON SUCH ROADS THAT I GOT TO KNOW THE SOUL OF THE LANDSCAPE, WHICH IS ALSO MINE”

  • Ágnes Klára PAPP
Keywords: spatial poetics, imagology, concepts of national character, identity

Abstract

The puszta (and its numerous synonyms) is especially important in Hungarian literature and history of thought, and functions as a trope of the complex structure of meanings; it not only serves as a theme or setting of various genres but also carries distinctive symbolic meanings, which it has accumulated over the centuries. The puszta occupies this position owing to mirroring, expressing and determining Hungarian identity, thus accounting for the historical, psychological and anthropological reflections on it, and explaining the related motifs and series of metaphorizations as well. It is no surprise then that these reflections vary from harsh criticism to mythicizing admiration, as does the inventory of works that reinterpret the trope range from romantic poetry to sociographical novel. The presentation covers the mostly demythicizing representations of the puszta from the first half of the 20th century, which, also stem from the structures of meaning inherited from Romanticism and the romantic concepts of national character. The study focuses on Gyula Illyés and his novel The People of the Puszta.

Author Biography

Ágnes Klára PAPP

Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar
Modern Magyar Irodalom-, Összehasonlító Irodalomtudományi
és Irodalomelméleti Tanszék
Budapest, Magyarország

References

Albert Réka. 1997. Tájak és nemzetek: Kísérlet a „nemzeti táj” fogalmának antropológiai megközelítésére. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont.
Albert Réka. 2004. „Te a magyarnak képe vagy nagy rónaságunk”, avagy a nemzeti tér táji reprezentációja. In Fehéren, feketén Varsányról, szerk. Borsos Balázs – Szarvas Zsuzsa – Vargyas Gábor. 81–95. Budapest: L’Harmattan.
Babits Mihály. 1939. A magyar jellem. In Mi a magyar?, szerk. és az előszót írta Szekfű Gyula. 37–86. Budapest: Magyar Szemle Társaság.
Babits Mihály. 2002. Illyés Gyula versben és prózában. In Nem menekülhetsz: In memoriam Illyés Gyula, szerk. Domokos Mátyás. 104–110. Budapest: Nap Kiadó.
Beller, Manfred. 2014. Észlelés, kép, imagológia. In Imagológia: A nemzeti karakterek kulturális konstrukciói és irodalmi reprezentációi. Ford. Ajtony Zsuzsanna, szerk. Beller, Manfred – Leersen, Joep. 19–37. Kolozsvár: Scientia.
Beöthy Zsolt. 1896. A magyar irodalom kis tükre. Budapest: Atheneum. http://real-eod.mtak.hu/9671/1/13783.pdf (2022. dec. 9.)
Dobos István. 2003. Az idegenség retorikája. In Csak az igazat: Tanulmányok Illyés Gyula születésének centenáriumán, szerk. Görömbei András. Budapest: Kortárs.
Eckhardt Sándor. 1939. A magyarság külföldi arcképe. In Mi a magyar?, szerk. és az előszót írta Szekfű Gyula. 87–136. Budapest: Magyar Szemle Társaság.
Illyés Gyula. 1932–33. Hősökről beszélek. Korunk, 1932. december – 1933. január.
Illyés Gyula. 1939. Ki a magyar? Budapest: Stádium Sajtóvállalat Rt. (Nemzeti Könyvtár sorozat), https://mek.oszk.hu/01200/01228/01228.htm (2022. nov. 30.)
Illyés Gyula. 2003. Puszták népe. Budapest: Osiris.
Kovács Gábor. 2015. Modernitáskoncepciók a két világháború közötti magyar nemzetkarakterológiákban. In Identitások és médiák I., szerk. Neumer Katalin. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófi i Intézet. 202–234. Budapest: Gondolat Kiadó. http://real.mtak.hu/32324/1/veglegesKovacs_G_nat.charactermodernity_u. pdf (2022. dec. 5.)
Kulcsár Szabó Ernő. 1987. Az epikai tárgyiasság új alakzata. Illyés Gyula: Puszták népe. In Uő. Műalkotás – szöveg – hatás. 94–119. Budapest: Magvető.
Leersen, Joep. 2014. Imagológia: történet és módszer. In Imagológia: A nemzeti karakterek kulturális konstrukciói és irodalmi reprezentációi. Ford. Ajtony Zsuzsanna, szerk. Beller, Manfred – Leersen, Joep. 37–55. Kolozsvár: Scientia.
Németh G. Béla. 1987. Erkölcsi autonómia – művészi autonómia: A Puszták népe műfaji kérdéseiről. In Uő. Hosszmetszetek és keresztmetszetek. 339–349. Budapest: Szépirodalmi.
Németh László. 2002. Emberek a nemzet alatt. In Nem menekülhetsz: In memoriam Illyés Gyula, szerk. Domokos Mátyás. 119–121. Budapest: Nap Kiadó.
Papp Ágnes Klára. 2021. A puszta mint toposz: Táj, lélek és kultúra összefüggése Móricz Úri murijában. Hungarológiai Közlemények (1): 1–24.
S. Varga Pál. 2014. A nemzetfogalom fenomenológiai megközelítésének lehetséges hasznáról. In Uő. Az újraszőtt háló: Kulturális mintázatok szerepe a felvilágosodás utáni magyar irodalomban. 15–27. Budapest: Ráció.
S. Varga Pál. 2014. Idegenség és önkép az irodalomban. In Uő. Az újraszőtt háló: Kulturális mintázatok szerepe a felvilágosodás utáni magyar irodalomban. 75–86. Budapest: Ráció.
Spivak, Gayatri Chakravorty. 1997. „Szóra bírható-e az alárendelt?” Ford. Mánfalvi Alice, Tarnay László. Helikon 43 (4): 450–483.
Széchenyi István. 2002–2003. Világ. Jegyzetek és szöveggondozás: Velkey Ferenc – Fülöp Tamás. Budapest: Neumann Kht.
Szegedy-Maszák Mihály. 1982. Többértelműség a Puszták népében. Alföld (11): 53–60. Szekfű Gyula. 1939. Mi a magyar? Budapest: Magyar Szemle Társaság.
Tömörkény István. 1977. Válogatott novellái. Budapest: Szépirodalmi Kiadó.
Vasy Géza. 2010. Illyés Gyula Móricz-képe. In Uő. „Haza a magasban”: Illyés Gyuláról. 194–208. Budapest: Nap Kiadó.
Published
23. 11. 2023.
Section
Članci