„ZENTAI” JELENTÉSEK DANYI ZOLTÁN A RÓZSÁKRÓL CÍMŰ REGÉNYÉBEN

Absztrakt

Danyi Zoltán regényének sajátos ellentmondása, hogy az elbeszélői perspektíva meglehetősen „köldöknéző”, ugyanakkor váratlanul és jelentőségteljesen szóhoz jut az elbeszélő vajdasági magyar horizontja. Kutatási témám nem kockázatmentes: egy fikciós mű terének egyes elemeihez olyan jelentéseket kíván hozzárendelni, amelyek jórészt csak azokban az olvasatokban bontakozhatnak ki, amelyek a regényben meg nem nevezett város modelljét Zentával azonosítják, így a regényben olyan jelentéseket is aktivizálnak, amelyek a település szerkezetéből, méreteiből és távolságaiból, térhierarchiájából, mikrokultúrájából következnek. Abból kiindulva, hogy a fikciós világok megképzésénél az olvasatokban mindig szükségszerűen aktivizálódnak a befogadó más kulturális alrendszerekből származó tapasztalatai, Danyi Zoltán regényének olvasatai között relevánsnak látszik a regényvilágban éppen csak megnevezett vagy csupán érintett, ugyanakkor néma helyszínek lehetséges jelentéseinek érzékeltetése. Az elbeszélő markáns szelekciós mechanizmusai, jelentőségteljes hallgatásai és elhallgatásai is indokoltnak láttatják a helyhez kapcsolódó szűkszavú közlések körüli vizsgálódásokat.