KÖZÖS VEGYÉRTÉKEK
Kombinatorikus játék, szubverzió és másság Esterházy Péter műveiben
Absztrakt
A tanulmány a nemekkel, a nemi sztereotípiákkal való játékot, a nemiszerep-áthágásokat és a másság megjelenési formáit vizsgálja Esterházy Péter három művében. A Daisy című librettó és próza egy transzvesztita bár nyelvi terében játszódik, s mivel lényegi összetevője a radikálisan kisajátított idézet, elmondható, hogy a szerző valójában az otthonosságból konstruálja meg a tabloid másságot. A maszk és a performatív gesztusok dinamikája legalább annyira fontos, mint a szövegek mozgásirányainak elbizonytalanítása. A Csokonai Lili álnéven írt Esterházy-szöveg (Tizenhét hattyúk) is messzemenően több a fiktív női szerzőséggel való játéknál: a művet át-átszövi a másság- és az identitásdiskurzus is. Az archaikus nyelvhasználat az elfogadás, a befogadás és a különbözés szociokulturális modelljeivel is párbeszédet kezdeményez. Az utolsó Esterházy-mű, a Hasnyálmirigynapló egyik bizarr jelenetében megképződő homoszexuális töltetű betételbeszélés pedig a halállal való szembesülés radikális narcizmusának tragikomikus képévé válik.
Hivatkozások
Csokonai Lili. 1987. Tizenhét hattyúk. Budapest: Magvető. Csontos Erika. 1995. Ultra Daisy. Criticai Lapok 4 (10): 8.
Esterházy Péter. 1982. Ki szavatol a lady biztonságáért? Budapest: Magvető. Esterházy Péter. 1984. Daisy: Opera semiseria egy felvonásban. Budapest: Magvető. Esterházy Péter. 1986. Bevezetés a szépirodalomba. Budapest: Magvető.
Esterházy Péter. 2015. Kezdő- és végszók. Kalligram 24 (12): 3–10. Esterházy Péter – Szüts Miklós. 2015. A bűnös. Budapest: Magvető. Esterházy Péter. 2016. Hasnyálmirigynapló. Budapest: Magvető.
Forgách András. 1993. Nyizsinszkij álma Jelesről. Színház 26 (3): 14–19.
Földes Györgyi. 2010. Több néven élni? Szerzőként meghalni? Az álneves szerzőkről? Helikon 56 (4): 577–596.
Förköli Gábor. 2016. Halhatatlan, vagyis meghalhatatlan (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló). Tiszatáj 70 (12): 96–98.
Hódosy Annamária. 1993. Száll a hattyú... (Csokonai Lili és az intertextualitás). Tiszatáj 47 (10): 57–69.
Horváth Györgyi. 1998. Tapasztalás, hitelesség, referencialitás: A Psychét és a Csokonai Lilit ért kritikákról. Literatura 24 (4): 417–427.
Hungler Tímea. 2000. Esterházy Péter Daisy c. librettója. Kalligram 9 (4): 79–83.
Kácsor Zsolt. 2016. Az irodalmi mennyország berendezése. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Kritika 46 (5–6): 4.
Kocziszky Éva. 1983. A hely, ahol vagyunk. Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba. Kortárs 27 (8): 1311–1320.
Koestenbaum, Wayne. 2001. Queen’s Throat: Opera, Homosexuality, and the Mystery of Desire. New York: Da Capo Press.
Kovács Gábor. 2016. Úton, de milyen vég felé?: Kommentárok Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló című kötetéhez. Híd 80 (12): 146–150.
Kovács Sándor Iván. 1983. Zrínyi metamorfózisa: Az „Arianna sirása”. Új Írás 23 (10): 54–64.
Kovács Sándor Iván szerk. 1998. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból I. Budapest: Osiris.
Margócsy István. 1982. Esterházy Péter: Ki szavatol a lady biztonságáért? Mozgó Világ 8 (9): 86–87.
Mártonff Marcell. 2020. Sokszög, virtuális gömb és halandó test: Jegyzetek az Esterházy-univerzumról. Műhely 43 (2): 7–13.
Molenkamp-Wiltink, Ineke. 1994. A női perspektíva szerepe Weöres Sándor Psyché és Esterházy Péter Tizenhét hattyúk című művében. Jelenkor 37 (6): 533–543.
Németh Zoltán. 2000. Ester Házy: A nővé válás/hálás aktusai. Kalligram 9 (4): 144–153.
Radnóti Zsuzsa. 1997. Pro és kontra a kortárs magyar drámáról. Alföld 48 (2): 52–58.
Siposhegyi Péter. 1985. Hoszképest – Esterházy Péter: Daisy. Mozgó Világ 11 (1): 123–125.
Sontag, Susan. 2018. Notes on Camp. London: Penguin Books.
Szávai János. 1983. Kelet-párizsi jelentés: Szabálytalan jegyzetek Esterházy Péter új regényéről. Új Írás 23 (3): 114–117.
Széplaky Gerda. 2017. A tanúsíthatatlan: A tanúsíthatóság problémájáról Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló című műve kapcsán. Pannonhalmi Szemle 25 (2): 91–105.
Szirák Péter. 2017. El kell mennünk innen (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló). Alföld 68 (3): 58–64.
Tarján Tamás. 1995. Librettli. Színház 28 (12): 4–5.
Tarján Tamás. 2016. Rá(k)olvasás (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló). Új Forrás 48 (9): 63–67.
Wernitzer Julianna. 1994. Az idézet mint mézesmadzag (Német nyelvű Esterházy-recepció). Holmi 6 (4): 626–631.
Z. Varga Zoltán. 2016. Időszivárgás és ólomszív. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló. Jelenkor 59 (9): 951–957.
