KÉT VILÁG HATÁRÁN

Az „eltávolodott néző” szereplehetőségei Vörös Anna Vadoma című kötetében

Absztrakt

Vörös Anna debütkötete egyedülálló és egyelőre csaknem társtalan hang a kortárs magyar irodalom menekültreprezentációinak halmazában. A pszichológus végzettségű, szakmájában aktívan tevékenykedő alkotó önkéntesként a menekültválság „forró terepein” dolgozva belülről ismerte meg a krízis aspektusait. Tapasztalataiból autentikus hangot találó szépirodalmi univerzumot épített, melynek narratívája leginkább Luc Boltanski „távoli szenvedés” teóriájának hármas struktúrájához illeszkedik. Boltanski hármas felosztású modelljének harmadik kategóriája az „eltávolodott néző” (“distantiated spectator”) pozíciója, aki felháborodás és az igazságosztó szerep helyett elsősorban történelmi kontextusában, folyamataiban éli át és interpretálja a mediatizált szenvedés látványát. A szír hősnőt mozgató prózaciklus metaforikája és szimbolikája széles spektrumon mozogva kerüli el a „tartalmatlan pátosz” és a „gyarmatosító, koloniális, posztkoloniális tekintet” toposszá és közhellyé is rögzült elbeszélésmódjainak csapdáit. Feltáró és dokumentarista szempontjai mellett Vörös kötete az Európába érkező tömegek szociológiai, kulturális antropológiai, térpoétikai teóriákkal jól leírható megérkezésélményét változatos témákat és szituációkat mozgatva közelíti meg. Modelljében a tenger és a szárazföld megpillantásának, átszelésének,  a fizikai akadályok leküzdésének motívuma a kortárs európai menekültirodalom, valamint a téma filmes, képzőművészeti, sajtóbéli megjelenéseinek tendenciáiba is belesimulva, azok- kal párbeszédbe lépve jelenik meg: a tanulmány e kérdéskör komplex feltárására törekszik.