A SZERB PALATALIZÁCIÓ MEGJÓSOLHATÓSÁGÁNAK ELMÉLETI PROBLÉMÁIRÓL

Absztrakt

A dolgozat1  a szerb veláris palatalizációt mutatja be: /k/ → [tʃ], /ɡ/ → [ʒ], /x/ → [ʃ]. A jelenség részletes, teljes egészében történő leírására nem kerül sor, nem is ez a dolgozat fő feladata és témája. Azt mutatja be, hogy a megjósolhatóság szigorú értelemben nem teljesül „egyenlő arányban” a fonológiában, szemben azzal, amit a hagyományos grammatikák sugallnak (pl. Klajn 2005). De még elméletspecifikus megközelítések sem térnek ki rá (pl. Starčević 2005). A kormányzásfonológia (Government Phonology) à la Kaye et al. (1985; 1990) elméletének éppen ez az egyik alapfeltevése: a fonológiai folyamatok univerzális elvek mentén rendeződnek, és nem önkényesek (Non-Arbitrariness Principle). Az univerzális szabályokat felülírhatják parametrikus beállítások, amelyek az adott nyelv fonológiáját jellemzik – ebben a kormányzásfonológia a Minimalista Programmal párhuzamos elveket képvisel. A dolgozat feladata, hogy bemutassa, a megjósolhatóság mikor nem teljesül, mindezt a szerb fonológián keresztül, annak azon aspektusára alapozva, amely I-U aszimmetriát mutat. Burkolt célja, hogy rámutasson: a fonológiaelméletekkel szemben támasztott szigorú feltételek nem feltétlenül tudnak elszámolni a felszínen mutatott variációkkal, és a dolgok sokkal bonyolultabbak annál, mint amit az Univerzális Grammatikáról feltételeznénk. A dolgozat a kormányzásfonológia elméletét követi az elemelmélettel (Backley 2011) együtt, amely elengedhetetlen lesz a jelenség magyarázásához.