GONDOLATOK A LÉLEKKEL ALKOTOTT KÉPEK SZERB–MAGYAR VISZONYLATÚ ÖSSZEVETÉSI, FORDÍTÁSI LEHETŐSÉGEIRŐL

Absztrakt

Test és lélek kapcsolata, a test átlényegülése, a kimondhatatlan kimondása a költészetnek és a kognitív kutatásoknak is kifogyhatatlan forrása. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy összefoglalja a költészetben élő alapvető lélekmetaforák szerb–magyar viszonylatú fordítási lehetőségeit. A dolgozat, amely kitér a lélek konceptualizációs lehеtőségeire a két nyelvben, feleletet keres arra a kérdésre is, hogy a világkép milyensége, a sok tekintetben közös kognitív tapasztalat és metaforakincs, a sajátos költészeti hagyomány, a különböző nyelvi lehetőségek, a fogalmak eltérő leosztása, a fordítói intuíció, az aktuális irodalmi kánon hogyan befolyásolja a célszöveg létrejöttét. A dolgozat menetét a Miloš Crnjanski Stražilovo című versének magyar fordításai kapcsán szerzett tapasztalatok ismét visszavezették az alapvető kérdésekhez, a két nehezen megragadható entitás: a szellem és a lélek körül- és elhatárolási nehézségeihez.