NÉHÁNY GONDOLAT A KISEBBSÉGI MAGYAR NYELVVÁLTOZATOK „STÍLUSÁNAK” OKTATÁSÁRÓL

Absztrakt

Köztudott, hogy a magyar nyelv kisebbségi variánsait használó beszélőközösségek egyszerre két- és kettősnyelvűek, ami leginkább az általuk használt szókészlet szintjén érhető tetten. Ennek ellenére – néhány kivételtől eltekintve – sem a többségi, sem pedig a kisebbségi magyar nyelvű anyanyelvoktatás nem fordít kellő figyelmet erre a jelenségre: ha egyáltalán foglalkozik vele, akkor is leginkább elítélő, megbélyegző módon. Ennek szellemében sajnálatos módon a tankönyvek is ezt a szemléletmódot közvetítik – vagyis a köznyelvitől eltérő nyelvhasználatot stigmatizálják, normasértőnek tekintik –, ami nagyon káros mind a többségi, mind pedig a kisebbségi nyelvhasználók szempontjából. Jelen tanulmány célja, hogy a stílus szempontjait figyelembe véve elemezze két kisebbségi magyarnyelv-tankönyv azon részeit, amelyek – explicit vagy implicit módon – a két- és kettősnyelvűséggel foglalkoznak, és rajtuk keresztül felhívja a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek segíthetnek abban, hogy legalább a kisebbségi magyar közösségek elfogadóbbak legyenek saját nyelvhasználatukkal szemben.