AZ AVANTGÁRD RENDSZERE
Absztrakt
Nehéz rá pontos szavakat találni, hogy Bori Imre milyen szerepet játszott a magyar avantgárd újrafelfedezésében és kanonizálásában a hatvanas évektől kezdődően. Könyvei és tanulmányai azóta fiatalabb nemzedékek sorát inspirálták, de éppilyen fontos volt az az inspiráció, amelyet magyarországi kortársainak, az avantgárdkutatás megalapozásában szintén kulcsszerepet játszó Szabolcsi Miklósnak, Béládi Miklósnak vagy Pomogáts Bélának nyújtott. Élénk viták jellemezték ezt az eszmecserét, s a felmerült kérdések némelyike máig sem jutott még nyugvópontra. Hűtlenek lennénk Bori Imre szelleméhez, ha mindenben automatikusan neki adnánk igazat. volt, amiben tévedett, de gondolkodásának következetes rendszerszerűsége lehetővé tette, hogy még e tévedések is új belátásokhoz vezessenek el. A felismerésekhez elvezető gondolati struktúrák az évtizedek távlatában olykor fontosabbnak és időtállóbbnak bizonyulnak maguknál a felismeréseknél. írásomban Bori professzornak az avantgárddal kapcsolatos rendszeralkotó munkájáról, felismeréseiről és hipotéziseiről kívánok áttekintést nyújtani az egyszerre hálás és kritikus utókor szemszögéből.
Hivatkozások
Bori Imre. 1970. A szürrealizmus ideje. Újvidék: Forum.
Bori Imre szerk. 1973. Márciusi zsoltár: A jugoszláviai magyar avantgarde költészete. Újvidék: Forum.
Bori Imre–Körner Éva. 1967. Kassák Lajos irodalma és festészete. Budapest: Magvető.
Hankiss Elemér szerk. 1971. Formateremtő elvek a költői alkotásban. Budapest: Akadémiai.
Rényi Péter. 1967. Az avantgarde-tól a korszerű alkalmazott művészetig. Kritika 5 (1): 21–33.
Szabolcsi Miklós szerk. 1966. A magyar irodalom története 6. Budapest: Akadémiai.
Szabolcsi Miklós. 1971. Jel és kiáltás. Budapest: Gondolat.
Szőnyei Tamás. 2012. Titkos írás 1956–1990: Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1–2. Budapest: Noran Könyvesház.
Vanszlov, V. V.–Kolpinszkij, J. D. szerk. 1975. A modernizmus: A fő irányzatok elemzése és kritikája. Budapest: Kossuth.